S. Nagy Anikó, Rédey Judit: Az utca képeskönyve. Kereskedelmi plakátok és korabeli kritikájuk (1885–1945) (Bpudapest, 2006)

A plakátnál is rájöttek arra, hogy nem nagy jelenetekkel, hieroglifikus, mindent megmagyarázni akaró ábrákkal lehet az emberek figyelmét lekötni. (...) A magam részéről igyekszem plakátjaimba némi humort vinni. Bizonyos, hogy ami az embert, ha csak egy pillanatra is kellemes lelkiállapotba hozza, az jobban emlékezetébe vésődik. (...) Nekünk plakátfestőknek, nehéz a feladatunk, mert túl kell egymást kiabálnunk és annál nagyobb sikere van egy plakátnak, mennél inkább kiharsan a hangja a rettentő orchesterből. Ennek ellenére mindig művészinek kell lennie. Hogy plakátjaink nagy feltűnést keltsenek, azt nemcsak azáltal érjük el, hogy rikítóbbnál rikítóbb színeket alkalmazunk, hanem, hogy más legyen, mint a többi. (...) Ott, ahol mindenki handabandázik, az vonja magára a figyelmet, aki szerényen, csöndesen meghúzódik. Mindig számolni kell azzal, ha plakátot csinálunk, hogy a plakátoszlopokon milyen tónus uralkodik, mert csak akkor biztosíthatjuk az új plakát sikerét. (...) (Reklámélet, 1928. július) Bortnyik Sándor, A plakát nemcsak reklámérték, hanem művészi formanyelv is Azt a sokat emlegetett és mindenütt másutt elkoptatott frázist kénytelen vagyok újra és újra emlékezetbe idézni: a plakát nem kép, nem a szoba falára, intim környezetbe zárt, keretbe szorított kifejezése egy művészi élménynek: a plakát előre meghatározott, pontosan körülírt és szinte matematikai képlettel levezethető feladat megoldása, művészi eszközökkel. A feladat: Valamely dolgot, tárgyat, intézményt vagy eszmét lehető legrövidebb úton, legegyszerűbb eszközökkel közvetíteni, de úgy, hogy annak hatása maradandó legyen. Ki kell kényszeríteni, hogy a plakátot megnézzék és a plakátnak az emlékezetbe kell vésődnie. (...) Figyelemkeltés és emlékezetben maradás. Ennél többet nem tud a plakát, de az a „nem több" nagyon is sok. Számtalan példán látjuk, hogy ezt a két előfeltételt sem tudja teljesíteni a legtöbb, a hirdetőoszlopra kikerült plakát. (...) Sajnos, csak rossz kritikát lehet mondani - kevés kivételtől eltekintve - a magyar plakáttermésről. Nem valószínű, hogy az mindig így is marad. A tapasztalat, a kor parancsa, a gazdaságosság