S. Nagy Anikó, Rédey Judit: Az utca képeskönyve. Kereskedelmi plakátok és korabeli kritikájuk (1885–1945) (Bpudapest, 2006)

Mihalik Sándor, Idegenforgalmi plakátok és fényképek Volt idő - alig tíz éve - hogy még a búza exportjánál is nagyobb jövedelme volt az országnak az idegenforgalomból egymagából. Ma ez az egykori nagy forgalom mélyre süllyedt: a népek országútjain az autócarok helyett tankok cammognak s hadianyagszerelvények száguldanak a világ szerte szét kígyózó vasúti sínjein. De egyszer majd elül a vihar s a megbékélésben ismét nekünk ragyognak a világ szépségei, az idegenforgalom meggyérült lehetőségei is újra megsűrűsödnek. Reményt tápláló, időszerű és korszerű tett tehát az a kiállítás, melyben az Idegenforgalmi Propaganda Munkaközösség megbízásából művészi plakátokkal és fényképekkel sorakoztatja fel az Országos Iparművészeti Társulat a világ jelentősebb szépségeit és értékeit. (...) A kiállított plakátok témája Erdély, az a magyar szívekben 20 évig kegyetlenül fájó táj, mely most visszatért hozzánk. Az Idegenforgalmi Propaganda Munkaközösség pályázatára beérkezett munkákat a gyengéd és lelkendező öröm hatja át. Olyan téma ez, mely mindnyájunkhoz közel áll s melyre bel-és külföld érdeklődését felhívni nemzeti kötelesség. A téma és a művészi plakát általános célja itt harmonikusan találkozott: nagy foltokban, lényegében ábrázolni egy témát úgy, hogy a nézőben vágyat ébresszen, tehát az érzelmeken keresztül hasson. Itt nem harsogó szavakkal, vagy jól rímelő versekkel akar a plakát az intellektushoz szólni, hanem érzelmileg igyekszik meggyőzni a nézőt a táj szépségéről, a hegyek fenségéről, a levegő üde tisztaságáról. (...) Az Erdélyt propagáló országos pályázat kiállított darabjai azt az örvendetes tényt mutatják, hogy a magyar plakátkultúrát avatott kezek művelik. A zsűri első és második díjra a kitűnő Konecsni György „Kalotaszeg", illetve „Templom" jeligéjű műveit érdemesítette, aki nemzetközi viszonylatban is az elsők között áll. Első díjat nyert plakátján egy finoman stilizált nagyméretű torockói viseletű nőalakot ábrázol. Hátterében a jellegzetes négytornyú erdélyi templomtípust adja s hófedte hegygerinccel zárja le a hátteret. Az arányokkal és színekkel oly ügyesen bánik, hogy monumentális hatást ér el. (...)