S. Nagy Anikó, Rédey Judit: Az utca képeskönyve. Kereskedelmi plakátok és korabeli kritikájuk (1885–1945) (Bpudapest, 2006)

A magyar plakátművészet dicsérete. Mindössze néhány éve, hogy a magyar plakátművészet hajtásai a hirdetőoszlopokon kivirultak s máris olyan külföldi elismerésben van részük, mely kevés iparművészeti ágnak jutott ki eddig. Csaknem egyidejűleg két nagy berlini szakegyesületben tartottak bemutatásokkal kísért előadást a mi plakátjainkról és pedig igen alapos kritikai elismeréssel. Az egyiket a Plakátbarátok Egyesületében tartotta dr. Sachse elnök, aki elmondotta, hogy nemcsak Németországban, hanem a vele szövetséges államokban, így Magyarországon is nagyon kedvelt a reklámnak e formája. A plakáttervezés szakemberei mellett sok magyar művész is ennek az iparágnak szolgálatába szegődött s ennek köszönhető, hogy egész sereg nagyon ízléses tervvel és rajzzal találkozhatunk a magyar plakátok közt. A másik előadást a berlini Tipográfiai Társulatban tartotta egy Hörwarter nevű reklámcégvezető. Ő a budapesti plakátokról számolt be egy tanulmányút tapasztalatai nyomán és egy nagy csomó magával hozott mintán igazolta véleményét. (...) Összefoglaló véleménye a budapesti plakátokról körülbelül ez volt: A plakátok illusztratív részét többnyire elsőrendű tehetségek csinálják megkapó elevenséggel. A képrésznek az üzleti hirdetéssel való összefüggése olykor laza. A művészek azt hiszik: elég egy hatásos képet festeni és aláírni a cég ajánlását. A rajzolt írás többnyire eléggé vonzó, hanem a szedéssel előállított szöveg még sok kívánnivalót hagy hátra. Különösen kiemelkedőnek tartja a hat és hétszínű kőnyomatok technikai jóságát. (...) {Magyar iparművészei, 1916. 175-176. o.) Hadikölcsön-plakátok. A legnemesebb és legszentebb ügy sem lehet el a tettekre sarkalló reklám nélkül: a hadikölcsön-plakátok ízléses bizonyságai ennek az igazságnak. Hiába, az írott szónál nagyobb varázsa van a képesnek, mely olyan nyelven beszél, hogy a legmegátalkodottabb analfabéta is boldogul vele, a legmakacsabb nemzetiség is megérti. A kereskedelmi vállalatok, az üzleti élet harsonásai így egyik naptól a másikra a nemzeti pénzügyek küzdő katonáivá váltak, oly cél, melynek komolysága kitörülhetetlenül oda van írva a munkájukra. Lendületet kapott a ne-