Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

H. Szűcs Gitta: A pesti szatócsok

H. Szűcs Gitta A PESTI SZATÓCSOK A magyar szatócs szó ótörök eredetű: „szatidzsi" annyi, mint kereskedő, árus, eladó.

1 A köztudatban élő „szatócs" fogalom a bolti kereskedelem szakosodásával együtt alakulhatott ki. Valószínű, hogy a különféle kereskedelmi szakmák követelte ismeretek növekedésével vált a szatócskodás, az alapvető, köznapi szükségleti cikkekkel való foglalkozás a kereskedelemben a kicsinyesség és maradiság kifejezőjévé is. 1. A XV111. század végére Pest az ország kereskedelmi központjává vált. Vásárainak nagy forgalma, a lakosság növekedése elősegítette a bolti kereskedelem szakosodását. Nemcsak az üzletek száma gyarapodott, hanem — ha hazánkban visszamaradottabb ütemben is — a gazdasági élet fejlődésével az árusított cikkek fajtái is egyre jobban differenciálódtak. A fellendülő városi élet talaján tehát lehetővé vált, hogy elhatárolt üzlettípusok alakuljanak ki. A kereskedők vagyoni megoszlása is előrehaladt: egyfelől megszülettek a jómódú, inasokat, segédeket foglalkoztató üzletek, másfelől az „egyemberes" kis vegyeskereskedések. Az előbbiek eleget tudtak tenni a céhes élet legfontosabb követelményeinek (inasképzés, felszabadítás, segédlevél adása), az utóbbiak viszont nem, és elsősorban emiatt szorultak a városi bolti kereskedelem szélére. E változásokra a város kereskedőtestületének kebelében lezajlott eseményekből is jól tudunk következtetni. 1790-ben az országgyűlés által kiküldött kereskedelmi bizottság felszólítására a pesti testület is összeállította emlékiratát a hazai kereskedelem fellendítésének lehetőségeiről és fejlődésének akadályairól. Ennek előkészítésére, szakmák szerint 3—3 testületi tagot választottak, közöttük szatócsokat is. Voltak szatócsok a testület ekkoriban megalakuló választmányában is, a vasáru-, a fűszeráru-, a rőfös és posztó-, a díszműáru-kereskedők képviselői mellett. Az országgyűléshez 1791 augusztusában elküldött iratokból a szatócsok helyzetére nézve már változást olvashatunk ki. A te* tület a kereskedőket „osztályokba" és azon belül szigorúan megszabott szakmákra kívánta osztani, kizárta a szatócsokat a kiskereskedelem és egyben a testület köréből is. „A szatócs ne avatkozzék a kiskereskedésbe, hanem szorítkozzék a nyers termékek kicsiben való eladására és a szegényebb emberek durvább szükségleteinek fedezésére" — mondották ki.

2 A kereskedők csoportjait elvben jó időre meghatározó felosztás szerint a „nagykereskedők" csak nagyban, a „kiskereskedők" kicsiben és nagyban, a „szatócsok vagy kalmárok" pedig csak kicsiben árusíthattak. A következő, az 1801. évi testületi bizottságban a szatócsok már nem kaptak helyet. A tagok névsorában sem szerepelnek többé, 71