Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

S. Nagy Anikó: A távolsági kereskedelem útvonalai Magyarországon a X-XIV. században

helyei kirajzolják az akkori kereskedelmi ér- rajnai gyolcs, wattulei, auerspergi gyolcs. A dekszféra teljes területét.

10

7 szövetféleségeken kívül kész ruhákról is emlíí > Európai kereskedők Szmirnában. (XIV. századi miniatúra) A Budai Jogkönyvben szerepelő posztófajták: brabanti, brüsszeli, yperni, mechelni, herrenthalsi, tienei, lieri, kölni, aacheni, kolmári, jülichi, frankfurti, mainzi, trieri belgrádi, werdeni, marburgi, butzbachi, bécsi, londoni, bloisi, lengyel, brünni, neuhausi, strigaui. A Jogkönyv szerint a skarlát a legdrágább szövet, hasonlóan a firenzei és veronai posztókhoz. A selymek közül a görög selymet, lovagselymet és a passzaui selymet említi. A vászon- és gyolcsneműek származására utal a tést tesz a Jogkönyv. Idegen áruként említi a puskaport is. A Budai Jogkönyv tartalmazza az idegen kereskedőkre vonatkozó jogszabályokat is. A külföldi kereskedőt az árumegállító jog kötelezte megállásra, s áruját köteles volt egy meghatározott időben árusítani. Szabad árusítás csak a „szabadvásárokon", az országos vásárokon folyt, de a külföldiek ott is csak nagyban árusíthattak. Az érkező kereskedőknek árujukat a számukra épített árucsarnokokban kellett elhelyezni, ahol azután köz37