Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

S. Nagy Anikó: A távolsági kereskedelem útvonalai Magyarországon a X-XIV. században

van, nem is lehetett olyan jelentős, mint az import és az átmenő forgalom. III. Béla 1188 körüli oklevele, melyet II. Henrik angol királynak írt, kifejezte örömét a szentföldi hadjárat tervéről, s egyúttal megengedte az országán átvonuló seregeknek az élelmiszer vásárlását.

8

1 A XII. században feltűnt a magyar prém Amszterdam és Köln piacain. Az olasz városokban közkedveltek voltak a magyar prémek, a papság az olasz papi süveg helyett magyar prémet viselt.

8

2 A források említenek magyar viaszt és bőrt is.

8

3 Kivitel tárgya volt az élő állat, kezdetben a lovak, majd a szarvasmarha. A lovak kivitelét XI. századi törvényeink már tiltották.

84 A külföldi kereskedők legnagyobb érdeklődése a nemesfémekre irányult. Az arany iránti kereslet a XIII. században, majd a XIV. századi európai arany válság idején jelentősen megnőtt. Az arany és az ezüst kezdetben szabad kereskedelem tárgya volt, Károly Róbert tiltó rendelete után már csak pénz formájában kerülhetett ki az országból. Jelentős volt a réz

8

6 és az ólom kivitele is.

87 A kivitel rekonstruálásához a nyugati tárgyi és írott források pontosabb ismerete lenne szükséges. Az olasz, főleg velencei kereskedők tevékenységéről gazdagabb anyagunk van, bár a kereskedelmi kapcsolatnak numizmatikai vetülete nincs.

8

8 II. Endre 1217-ben kötött kereskedelmi szerződése az olasz kereskedőknek teljes vámmentességet biztosított az aranyra, gyöngyökre, drágakövekre, bársonyra, selyemre és fűszerekre.

8

9 A XIII. század húszas éveinek élénk forgalmát tükrözik a velencei kereskedők magyarországi kirablásával foglalkozó iratok is. Több olasz kereskedőt név szerint is ismerünk, a XIII. században főleg velenceieket, majd a XIII. század második feléből több firenzei kereskedőt. Genovai kereskedők is gyakran megfordultak Magyarországon. I. Lajos király 1379. évi kiváltságlevele vámmentességet biztosított a genovaiaknak, akik árujukat Kelet felől a Dunán szállították. Rakományukat is csak Budán kellett kibontaniuk.

9

1 Virágzó fekete-tengeri gyarmatvárosukban, a krími Kaffában olaszok, portugálok, grúzok és örmények között tekintélyes számban éltek magyarok is, akik jórészt kereskedelemmel foglalkoztak.

9 2 Az olasz kereskedőket nem érintette az az idegen kereskedőkre vonatkozó szabály, hogy csak a vásárok idején árusíthattak kicsinyben. Árusításban a magyar kereskedőkkel egyenlő jogokat élveztek, ami azt is jelentette, hogy a kereskedői haszon kiment az országból. Az olasz kereskedők ritkán telepedtek le és vették fel a polgárjogot. Kivétel volt Kövér Tamás (Thomas Pinqus) velencei kereskedő, aki a főleg nyugati és olasz származású távolsági kereskedők, a latinusok negyedében megtelepedett, s felvette a polgárjogot.

9

3 Ismerjük még Paulus Venetust is, aki Budán megtelepedvén, szintén felvette a polgárjogot.

9

4 I. Lajos király törekedett arra, hogy a magyar kereskedők is részesüljelek a tengeri kereskedelem hasznából. Ez volt a dalmát tengerpartért folytatott harcának háttere. Azok a tengeri áruk, amelyeket Zárából magyar kereskedők szállítottak, teljes harmincadmentességet élveztek.

9

5 Olasz kereskedők voltak a királyi ház szállítói, sőt hitelezői is. A Velencei Állami Levéltárban fennmaradt Syr Wulam (vagy Wilam) 122 tételt tartalmazó számlakivonata, mely a magyar királynak történt áruszállításról, zálogfeloldásról és készpénz folyósításáról szóló tételeket tartalmaz.

9

6 A comptutus megismerteti velünk az árucikkek fajtáit, minőségét, s ízelítőt ad a királyi udvar pompájáról is. A kereskedő követelése 1485,5 márka súlyú finomezüst volt, amelytől a király addig csak 746 márka súlyút teljesített. A tételek több mint fele a kor nemes valutájáról, a textilféleségekről szól. Bíborszö35