Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

Borza Tibor-Dr. Draveczky Balázs-Gundel Imre H. Szűcs Gitta-Dr. Horváth Iván-S. Nagy Anikó-Dr. Thoma Lászlóné: A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményei

szempontjából van jelentőségük. Ebbe a cso­portba soroljuk a vendélgátóhelyekkel kap­csolatos különféle terv-, helyszín- és alapraj­zokat is. Ezek közül egyrészt egy vendéglátó­hely különböző helyiségeinek funkcióit, kap­csolatát, másrészt az éttermi asztalok hét­köznapi (a là carte) vagy alkalmi (bankett, fogadás) elrendezését rögzítő alaprajzok em­lítésre érdemesek. i) A munkakönyvekben, igazolványok­ban, tagsági könyvekben, valamint gyászje­lentésekben található számtalan adatot nem­csak életrajzok összeállításánál, hanem sok egyéb szempontból (rokoni kapcsolatok, munkanélküliség, munkaerő-vándorlás, üzle­tek helye, fizetések, előmeneteli lehetősé­gek) is hasznosíthatjuk. Egyes tagsági köny­vekben (pl. cukrászdalkör) az alapszabályok is értékes ismeretanyagot nyújtanak. j) A különféle szabványok (pl. MNOSZ, MOTI) gyűjtőcsoportja. k) A vendéglátóipari szakmai rendezvé­nyekről készített műsorfüzetek önálló gyűj­tőcsoportba kerülnek. 1) A máshová nem sorolható egyéb apró­nyomtatványok közül a nemzetközi szállo­daszövetség 1902. és 1926. évi budapesti kongresszusának előkészítésére, szervezésére és lebonyolítására vonatkozó együttesek fi­gyelemreméltóak, de idetartoznak a felszaba­dulás utáni vállalati rendezvénysorozatok (pl. Vendégül Lát Borsod, Hajdúsági Far­sang) programfüzetei is. ( Gundel Imre) *** A tételesen nyilvántartott fenti dokumen­tációs anyagon felül mintegy 40 000 nyom­tatványt ún. szekrénykataszterben őrzünk. Ide olyan - zömmel jelenkori - anyagok ke­rülnek, melyeket „A múzeumok nyüvántar­tási szabályzata" így határoz meg: „A töme­ges jelentkezésük következtében egyedileg nehezen nyilvántartható, külön-külön mérsé­kelt tudományos értéket képviselő tárgyak egyes csoportjai..." E gyűjtemény egy-egy részét meghatározott helyen, fiókban, pol­con tároljuk, ahol egy-egy kartonon csak az ott található anyag darabszámát tartjuk nyil­ván folyamatosan. Ezt a rendszert az is indokolja, hogy pl. egy-egy jelenkori bőröndcímke, újságkivágat vagy papírszalvéta értéke nincs arányban az egyedi nyilvántartásbavétellel járó munka- és időráfordítással, ugyanakkor ezek nagy tö­mege, gyűjteménye már ma, de különösen a jövőben jelentős értéket képviselhet. Ez a tá­rolási és nyilvántartási módszer egyébként le­hetőséget nyújt arra, hogy a későbbiekben egy-egy teljes csoportot vagy annak egy ré­szét kiemeljük és egyedi nyilvántartásba ve­gyük. A szekrénykataszteri anyagot a következő csoportokban gyűjtjük: 1. Újságkivágatok, amelyeket az 1830-as évektől napjainkig időrendi sorrendben tárol­juk. A jövő kutatóinak előnyt jelent majd, ha egy-egy év vagy évtized vendéglátóiparral kapcsolatos sajtóközleményeit válogatva, tö­mörítve egy helyen megtalálja, és nem kell számtalan újság, folyóirat vaskos köteteiből válogatnia. 2. A prospektusokat magyar vendéglátó­ipari, magyar idegenforgalmi, magyar egyéb (pl. műszaki), és külföldi prospektusok sze­rinti bontásban, ezenbelül részben vállalatok szerinti csoportosításban gyűjtjük. Zömük elsősorban nem szövegük, hanem képanya­guk miatt lesz jelentős a jövőben. 3. Nem vendéglátóipari, rendszerint raj­zos, térképes levelezőlapok, pl. IBUSZ, SHELL, MALÉV, húsvéti, borászati stb. Nincs különösebb szerepük, más gyűjte­ménybe nem sorolhatók. 4. Papírszalvétáink a világ minden részé­ről vannak. Szöveges, emblémás részük sem mind vendéglátóipari üzletet vagy vállalatot propagál. Jelenleg csak a felszabadulás előtti néhány példány jelent különlegességet. 5. A címkék, söralátétek és cseppfogók csoportjában a legnagyobb gyűjteményt a 223

Next

/
Thumbnails
Contents