Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

Borza Tibor-Dr. Draveczky Balázs-Gundel Imre H. Szűcs Gitta-Dr. Horváth Iván-S. Nagy Anikó-Dr. Thoma Lászlóné: A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményei

egy főkapitányi rendeletet a budapesti mulatók, dalcsarnokok és egyéb látványos és mutatványoshelyek rendjéről (1897), végül Kecskemét th. város szabályrendeletének tervezetét „az üzletszerű kéjelgés rendezése és a tilos kéjelgés tárgyában" (1896). A számlák tartalmilag (szöveg, árak) és a külalak szempontjából (díszes fejléc, gyakran az épület képével) egyaránt értékesek. A régebbiek a fűtésre, világításra (gyertya) és az állatokra vonatkozó (istállópénz, széna, zab) kitételeikkel jelentenek kuriózumot. A számlasorozatok közül megemlítjük a velezdi korcsma számláit az 1821 — 1833 évekből, és a Doró Ernő cukrász részére szállított áruk számláit (31 db, 1930-as évek). Az üzleti leveleknek még témaköreit sincs lehetőségünk felsorolni. Az árajánlatok, megrendelések, reklamációk egy részét a vendéglátóhelynek címezték (pl. neonberendezés vagy cukrászkemence felszerelése), másik részét azok adták ki, ilyen pl. a győri Lelóczky cukrászda különlegességeinek leírása és a szállítási feltételek (1936). Értékesek a különböző kormányfogadásokra adott ajánlatok is az 1948—60. évekből. De szerepelnek ebben a csoportban kondoleáló, szabaduló-, megbízólevelek is, utóbbiak közül pl. főpincéri megbízás, az alkalmaztatás feltételeivel (1940). Érdekes együttest jelent egy szegedi „szálloda-, kávéházi és vendéglői személyzet elhelyező és közvetítő" irodának 270 db levelezőlapja (1930-44). Az üzletvitellel kapcsolatos, leginkább ügyviteli vagy munkaügyi feljegyzések között a körleveleket (pl. a Szállodások Nemzetközi Egyesülete budapesti közgyűlését előkészítő bizottságtól, 1926), adóiveket (pl. bor- és pálinkakönyv, Császártöltés, 1848), fizetési meghagyásokat és az utalványokat említjük (pl. jászberényi korcsmárosok és vendégfogadósok nevére kiállított conventiós utalványok az 1760-as évekből). A mérlegek közül a Vadászkürt Szállóé érdemel kiemelést (1937), illetve sok jelenkori beszámoló, statisztika. Különféle kimutatások, felíróívek, nyugták, felmentések, végzések, határozatok, szállítólevelek, leltárak (pl. a Magyar Szakácsok Köréé, kb. 1920), anyagkiszabatok és kalkulációk említésével zárjuk a sort. Utóbbira példa az 1902. évi budapesti nemzetközi szállodáskongresszus egyik dinerjének fogásonkénti, nyersanyagonkénti, még a bádogforma árát is tartalmazó számvetése. A különféle szerződések közül nem anynyira a tanoncok alkalmaztatására vonatkozóak érdekesek, mint az üzletiek: pl. Osgyán község árendás korcsmájának használatáról (1820), Fried! Eduárd czukrász és Brunswick grófnő bérbeadó közötti szerződés (1850), a ma is Fehér Galamb nevet viselő vendéglőről (eladó Gürsch, vevő Huber, 1888), a városligeti Nagyvendéglőről (eladó Wampetics, vevő Gundel Károly, 1910), és a Japán Kávéházról (eladó Gundel Ferenc, vevő Kraszner Menyhért, 1928) stb. d) a fentiekhez nem sorolható egyéb iratok jelentőségét sem becsülhetjük le. Verseket említhetünk itt, melyek nem irodalmi értékűek, azok alkalmi rímfaragók felköszöntő- vagy propagandaversei, de szakmatörténeti szempontból jelentősek, kedves emlékek. A kották közül említést érdemel pl. Kutschera Alajos vendéglősindulója (1893), vagy Reinprecht Alajos nemzetközi szállodásindulója az 1902. évi budapesti kongresszus tiszteletére, ez utóbbinak szerzője maga is szállodás volt. Szorzótáblák és átszámítási táblázatok (pl. korona-pengő, kilogramm-font-lat) mellett építési és tanulmányterv-dokumentációk tartoznak ide, valamint rendszeresen megjelenő vendégnévsorok a név és foglalkozás megjelölésével, pl. Siófokról (1895), Abbáziából (1907) vagy a Margitszigetről (1915). Végül a szabad lapokra, zömében kézzel írt receptek együttese számottevő, pl. Kammer Karolin (77 db), Miskolczy Lajos (rajzokkal, 1900-es évek eleje), Marek András (1927-1944), Moser István (1930-1960) 220