Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

Borza Tibor-Dr. Draveczky Balázs-Gundel Imre H. Szűcs Gitta-Dr. Horváth Iván-S. Nagy Anikó-Dr. Thoma Lászlóné: A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményei

XI. Pius pápa által, Pacelli cardinalis (a későbbi XII. Pius) aláírásával Marek András főszakácsnak adományozott oklevél. A bizonyítványok közül kiemeljük a pesti Kávésegyletét egy „vendégszolga" működéséről (1855) és három szakácsmester, Marek András (7 db, 1894-1925), Moser István (6 db, 1912-1945), Truxa Frigyes (9 db, 1910-1924) bizonyítványait. A számtalan engedély közül csak egyet említünk: a szegvári korcsmahaszonbérlő a szolgabírótól engedélyt kap időn túli nyitvatartásra, illetve zenéltetésre, bál, mulatság alkalmára. Egy levél kapcsolódik ehhez, melyben egy esküdt panaszt tesz a plébánosnál, hogy a korcsmában nagy muzsika szól, a fiatalság a templom és munka helyett korcsmázik! (1864) Idetartoznak még a jegyzőkönyvek, melyek zöme különféle testületek tevékenységét tükrözi. Az okiratok közé sorolhatjuk az államosításokkal kapcsolatos különféle iratokat, leltárakat, kinevezéseket (pl. Lóránt Istvánét, Rózsahegyi Györgyét, Sebestyén Lajosét). Az üzleti feljegyzések anyaga igen gazdag: üzleti könyvek, levelezések, ügyviteli és munkaügyi iratok, valamint egyéb feljegyzések tartoznak ide. Első helyen a vendégkönyveket említjük, melyek a politikai, tudományos, művészeti és irodalmi élet számtalan hazai és külföldi világhírességének aláírását, elismerő bejegyzését, versét, rajzát őrzik. A legrégibb az Apostolok Sörözőé (1903-1912), ezt követi özv. Csiszár Józsefné Nyanya Vendéglőjének (1925-1955), a Rákóczi úti Debrecen Étterem (1929-1947), a krisztinavárosi Vén Diófa (1930-1936), a Szent Gellért Szálló (csak reprók 1932-től, majd eredeti 19461968), a lillafüredi Palota Szálló (19321935 és 1937-1938), a Kis Royal (19391944), és a szegedi Kőrössy Csárda (1939— 1959) vendégkönyvei. Ezek jellemzően vendéglátóipari dokumentumok, mert tudomásunk szerint kereskedelmi vagy ipari üzletekben, üzemekben ilyeneket nem rendszeresítettek! Második helyen az ún. menükönyveket emeljük ki. Ezek a konyhafőnök által naponta kézzel írt, az étlapírás alapjául szolgáló jegyzékek, melyek az elveszett étlapok helyett az ételkínálat változatossága szempontjából nyújtanak adatokat. Megemlítjük a Vadászkürt Szállóét (1911), az Ótátrafüredi Grand Hotelét (1913), Patat Lajosét a Grand Hotel Hungaria-ból (1920-22), a Dunapalota-Ritzét (1923), és Daróczi Istvánét (1968). Idesorolhatjuk Marek András gyakran rajzos, egyes bankettek fogásairól készített, azok elkészítési módját is tartalmazó feljegyzéseit (1927-1944). A különféle számszaki adatokat tartalmazó üzleti könyvek közül azok jelentenek számunkra különlegességet, melyek ezel párhuzamosan naplószerű bejegyzéseket (biliárdasztal új posztózása, kávéáremelés, bankettek, háborús, inflációs események stb.) is tartalmaznak, illetve amelyekben olyan kimutatások vannak, mint pl. a szállóvendégek nemzetek szerinti megoszlása stb. Kiemeljük a jászberényi korcsma elszámolását az 1820— 1821. évről. Megemlítjük a Fészek Kávéház (1909-1920) és a városligeti Gundel (19241930 és 1941-1946) pénztárkönyveit és a Grand Hotel Hungária zárlati és mérlegkimutatásait (1936-1949). Szállodai bejelentőkönyvünk alig van (pl. a tatatóvárosi Esterházy Szállodáé az 1919— 1920 és 1946-1948 évekről), de a nem hivatalos, sőt tiltott, de számtalan helyen mégis vezetett hitelkönyve к közül csak egyetlen: ez az 1930-as évekből Tatabányáról származó könyv a hitelképes törzsvendégek fogyasztásait tartalmazza, a kifizetéskor történt törlésekkel. Nem szoros értelemben vett üzleti feljegyzések, de csak ide sorolhatjuk a Budapesti Sütők, Czukrászok, Mézeskalácsosok Ipartestületének általános házirend mintáját (1886), a „Konstantinápoly Budapesten Rt." mulatónegyed alapszabályait (1895), 219