Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

Petneki Áron: A magyarországi gyógyfürdők idegenforgalma és vendéglátása a XVIII. század végén és a XIX. század elején

ségében - legalábbis elvben - hátrányos megkülönböztetés sem létezett.

1

8 A gyógyfürdők idegenforgalmának fellendülésében a mentalitás változásának egyes fokozatait is figyelembe kell vennünk. Az anyagi és társadalmi lehetőségek megléte még nem bizonyos, hogy elegendő volt arra, hogy az illető önként fürdőre menjen. A polgárosulással párhuzamosan a változó gondolkodásmódnak is nagy szerepe van ebben. Ennek a másfajta mentalitásnak a kifejezője a XVIII. század végén meginduló, majd a XIX. század első felében egyre inkább elburjánzó fürdőirodalom. Ellentétben a korábbi munkákkal, amelyek elsősorban a gyógyvizek természettudományos leírását tartották szem előtt, csak a rációt, az ésszerűséget hangsúlyozva, most ez már nem vdt elég a fürdővendég megmozgatásához. Lévén ez a szentimentalizmus, majd az irodalmi romantika kora, a fürdőirodalom bátran felhasználta a romantikus tájleírás minden eszközét. Ez már nem csupán a természethez való viszonyulás rousseau-i formája volt, hanem a mindennapok egyhangúságából az élményt kínáló vadregényességbe való menekülés is. Vegyünk csak egyetlen példát, Párád 1837-es leírását: „Párád romantikus fekvését az uraság a lehetőség szerint kihasználta, hogy a fürdővendégnek kényelmes módon szerezzen kellemetességet a hegyek közt fekvő gyönyörű völgyekben és a pompás, zölddel koszorúzott magaslatokon teendő barátságos sétautak által. Nemcsak a forrás körül, hanem nagyobb távolságokra is sétányokat képeztek ki, ösvényeket vezettek, kilátóhelyeket nyitottak, amelyek az idegennek egy vidám, bájos hegyvidéken már önmagában magas fokú élvezetet készítenek elő .. ,"

1

9 Nemcsak a hazai táj, hanern a hazai történelem iránti érdeklődés is megnövekedett ebben az időben. Ezért szinte minden fürdőleírás megkísérelte összeszedni az adott hely legérdekesebb történeti adatait, amelyek egyben a fürdő régiségét is igazolták. Elsősorban a római és török kori hagyományokat elevenítették fel, de egyre többet foglalkoztak a „magyar előidőkkel" is. így pl. a Hunyad vármegyei Kalán langyos ásványvíz fürdőjében állítólag maga Zsigmond király is megfürdött, midőn Erdélyben járt. Ezzel is megpróbálta felhívni a figyelmet az akkor már elhanyagolt fürdőre egy 1834. évi munka.

2

0 A század közepére azután olyan fürdőismertetések is megjelentek, amelyek - bár kifejezetten útikalauznak készültek - nemcsak az adott hely, hanem a környék történetét is részletesen leírták, sőt egyenesen XVI. századi történeti okmányokat is közöltek, mint pl. Horváth Bálint füredi bédekere 1848-ból, amely a Balaton környék végvárairól közölt érdekes dokumentumokat.

2 A gyógyfürdők fellendülő forgalmának volt még egy, talán kissé különös, de eddig nem sokat vizsgált tényezője is. A francia felvilágosodás eszméinek mind szélesebb körű elterjedése óta immár nem minden társadalmi rétegben volt „sikk" búcsújáró helyekre zarándokolni. Ezt a felvilágosult XIX. században a gyógyfürdőre menés helyettesítette. (A barokk korban még mindig társadalmi réteg képviselőjét megtaláljuk a nagy kegyhelyeken. A XIX. század közepére már leginkább csak a parasztság látogatja a búcsúkat.) Ugyanakkor az orvostudomány még mindig sokféle betegséggel szemben tehetetlen volt, vagy nem ismerte fel helyesen a kórképet, nagyon gyakran folyamodott tehát ahhoz, hogy a beteget a legkülönfélébb nyavalyákkal küldte fürdőhelyre. Ahogy hajdanában a nagy búcsújáró helyeken történt csodálatos gyógyulásokat följegyezték vagy szájról szájra adták, most a gyógyfürdőt, a természet csodáját reklámozták. A bártfai fürdő forgalmának egyik föllendítője egy bizonyos Lisicki nevű XVIII. századi lengyel nemes kifüggesztett nyilatkozata, miszerint súlyos betegségéből a fürdőben teljesen meggyógyult. Ezt egyetlen fürdőkalauz sem mulasztotta el részletesen leírni.

2

2 Voltak olyan fürdőismertetések is, amelyek - szinte teljesen a középkori miracula mintájára - a nevezete151