Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)
Pápa Miklós: A kereskedelmi gyűjtemény megalapítása
A kiselejtezés azonban nem egyforma ütemben folyt az egyes vállalatoknál s a szóban forgó időpontban, 1967 végén lehetett még valamit találni a vállalati raktárakban. A begyűjthető anyag felkutatására e sorok írója kapott megbízást. 1967. december 28-án kelt jelentésében beszámol arról, hogy kutatása a II— III. ker. KÖZÉRT Vállalatnál eredményes volt. Mintegy harminc muzeális értékű tárgyat tekintett meg és írt össze s ezeket a Vállalat a kereskedelmi részleg megalakulásáig védelem alá helyezte. Ezek később hiánytalanul be is kerültek a Kereskedelmi gyűjteménybe. Közöttük van két olyan különleges formájú (régiből modernizált) kávétartály, amelyekhez hasonlót azóta sem találtunk. A kutatás kiterjedt a Kiscelli Múzeumra és a Fővárosi Levéltárra is. — Meg kell jegyezni, hogy ez a kedvező raktári helyzet a későbbiekben gyors ütemben romlott. A szúrópróbaszerűen egyetlen vállalatnál végzett feltárást — megbízás hiányában — nem követte ugyanis a többi vállalat raktárainak átkutatása s a muzeális értékek védelem alá helyezése. így amikor 1970 augusztusában a Kereskedelmi gyűjtemény megalakult és a vállalatokat sorra jártuk, a többieknél már korántsem találtunk ilyen jelentős értékeket. Ezt a jelentést rövidesen (1968. január 16.) egy újabb összeállítás követte, melyben e sorok írója felvázolta elképzeléseit a leendő kereskedelmi részleg munkáját illetően, külön is kiemelve a leletmentés fontosságát és sürgősségét. Az összegyűjthető anyag felmérése mellett másik nagy kérdés a leendő gyűjtemény elhelyezése volt. A várbeli Fortuna utcai helyiséget a Vendéglátóipari Múzeum gyorsan kinőtte. A kereskedelmi csoport elhelyezése akkor itt szóba sem jöhetett. Felmerült egy szép terv: a Belkereskedelmi Minisztérium szomszédságában levő hatalmas épülettömb, az ún. Wurm-udvar egy részének megszerzése. Ez ideális hely lett volna, nem csupán egy kezdeti gyűjteménynek, hanem a későbbiekben kiállítótermeknek is, a kereskedelmi részleg céljára. Annál is inkább, mert a szóban forgó épület egy régi, híres kereskedőház, melynek főhomlokzata külső díszítésében is a kereskedelmet allegorizálja. Az épületet azonban teljes egészében külkereskedelmi vállalatok (Metalimpex, Nikex, Technoimpex) használták, s így a létesítendő kereskedelmi gyűjtemény elhelyezésére ott nem volt lehetőség. Még 1968 nyarán sikerült azonban, ha nem is ilyen reprezentatív, de legalább a kezdetnek megfelelő helyet találni a KERIPAR 1. sz. Telepén (Bp. XIV., Hungária körút 17/19, a Kerepesi út szomszédságában, a Metró „Népstadion" állomásával szemben). Ezzel — átmenetileg — a leendő kereskedelmi múzeumrésszel való foglalkozás gyakorlatilag le is állt akkor. Az új gazdasági mechanizmus bevezetése új feladatok elé állította a Minisztériumot. Bihari Ferenc, a múzeumügy egyik lelkes patrónusa hosszasan megbetegszik, majd el is távozik az élők sorából. Nincs idő és mód az új múzeumi részleggel foglalkozni. S bár a Szakszervezet lapja, a MÉRLEG 1968. októberi számában bírálja a helyzetet („Lesz-e kereskedelmi múzeum? Meghalt, mielőtt megszületett?"), egyelőre azonban nem történik semmi. E kezdeti munkának megható epizódja volt, hogy Lehotai László, idős kereskedelmi dolgozó, a MÉRLEG cikkének hatására felajánlotta a tulajdonában levő muzeális emlékeket. Ezek közül különösen nagyjelentőségű a Parádi Fogyasztási Szövetkezet által Károlyi Mihály nevére kiállított századeleji 28
