Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)
Szántó Péter : Magyarország idegenforgalma a XIX. sz. második felében
lehetőség minimális, a többi kényelmi eszközökről nem is szólva, mint Adam Edmondé utazása is bizonyítja : „Az utak állapota miatt nem jöhettünk pontosan. .. Szentesen nincs szálloda, minek is lenne? Kiss úr, aki küldöttséggel jött elém, megkért, hogy szálljak hozzá." 5 5 Nem valószínű, hogy ez a vendéglátás kielégítette volna az átlag utazó igényeit. Az egyes tájegységek vizsgálatánál csupán hézagos, rendszertelen adatokra támaszkodhatunk. A főváros kivételével nincs olyan terület, ahol nagyobb mérvű idegenforgalom lett volna. Úticéljuktól, idejüktől, érdeklődésüktől függően elvetődtek utazók egyes vidékekre, de nem volt olyan tájegység, amelyet „látogattak volna". Megvizsgálhatjuk, hogy a ma érdeklődésre számot tartó helyeken milyen lehetőségek voltak a turisták fogadására. A Balaton idegenforgalmi jelentőségét külföldiek, s hazánk fiai már a század első felében felismerték. Bőven találhatunk dicsérő jelzőkkel halmozott részleteket külföldiek útleírásaiban. Egy Bécsben megjelent mű szerzője így mutatja be a tavat: „A magyar tenger sajátos, feledhetetlen bájossággal terül el. Kecses szőlőborította magaslatok környékezik Közép-Európa legnagyobb tavát. ... Ritka növények és ásványi kincsek kötik le a tudóst. Füred kedves tavifürdő, előkelő közönségével elbájolja a vidám kéjutazót..." S befejezésül: „Kedvetlenül kell elbúcsúznunk a földnek e remek darabjától." 5 6 A külföldi utazók és magyar művészek, politikusok felhívása ellenére a XIX. század folyamán mindazok a lehetőségek, amelyeket e tavunk idegenforgalmi szempontból nyújthatott volna, kihasználatlanok maradtak. Igaz, a század végére ismét történnek erőfeszítések, hogy felhívják a nagyközönség és az illetékesek figyelmét a Balatonban rejlő lehetőségekre. Egy 1900-ban megjelent idegenforgalommal foglalkozó mű összekapcsolja a tó és környékének fejlesztését, Budapest idegenforgalmának fejlődésével: „Mehádia és a balatoni ikerpár: Balatonfüred és Siófok meg vannak már majdnem készen, ezek jó pontjai az operáczionális alapot képező fürdőhelynek fővárosunknak." 5 7 Bár négy évvel e sorok megjelenése után megalakult a Balatoni Szövetség, a valóban távlatokat nyújtó elképzelés — a főváros és a Balaton egymást kiegészítő idegenforgalmi centrummá fejlesztése —, még nagyon sokáig szóba sem kerülhetett. Már 1851 -ben jelentek meg művek a tóról és környékékői a figyelem felkeltése céljából Szeremely Miklós: Balaton albuma, majd a századfordulón összefoglaló mű : Bolemann István : A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei és a Balaton írásban és képekben, Sági János szerkesztésében. (Keszthely 1902.) Bevezetője felhívja a figyelmet: testi, szellemi fáradtság, túlerőltetés kipihenésére ugyanolyan jó gyógyszert nyújt tavunk, mint a tengeri üdülők. „Ár-apály okozta hullámverés, a tó vizének sótartalma... az ásványos sóktól telített levegő... teszik a magyar tengerré". 5 8 A közlekedés a század végén viszonylag megfelelő volt. A Balaton körül futnak ekkor az ország legjobb kocsiútjai, s ez fontos, mert a zalai parton még nincs vasút. A somogyi parton a déli-vasút Budapest—Prágerhoff-i vonala a víztől néhány lépésnyire épült, majd a tavat elhagyva Kanizsánál ágazik el a vasút Bécs felé. A vonatok •— Sági János szerint — viszonylag sűrűn 223.
