Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)
H. Szűcs Margit: Az egykori magyar kereskedelmi múzeum és kereskedelemtörténeti gyűjteménye
1920 és 1923 között történt. A háborút közvetlenül követő évek általános gazdasági elzárkózása, az ország kedvezőtlen pénzügyi helyzete, a behozatali és kiviteli tilalmak miatt a Múzeum feladatköre megváltozott. Külforgalmi Irodája — mely a háború alatt létesített Magyar Áruforgalmi Iroda helyébe lépett — látta el a külkereskedelmi és gazdasági hírszolgálat mellett a Devizaközpont, a behozatali és kiviteli bizottságok adminisztratív teendőit is. 27 Az új autonóm vámtarifa tervezettel azonban ez a funkciója feleslegessé vált és a kormány takarékossági szempontokra hivatkozva a múzeumot 1923 közepén végleg feloszlatta. 2 8 Szerepét a már a háború alatt világszerte létrejött államközi kereskedelmi kamarák vették át. A Kereskedelmi Múzeum intézményének megszűnte alkalmul szolgált arra, hogy annak valóban muzeális része végre megfelelő elhelyezést nyerjen, elvesztve azonban közvetlen kapcsolatát a szakmával. A kereskedelmi gyűjteménynek a múzeum szervezetéből való elkülönítése — mint láttuk — már némelyik reformjavaslatban is szerepelt, ezek azonban az intézmény rendeltetése; a kivitelfejlesztés szempontjából közelítették meg a kérdést. A kereskedelemtörténeti gyűjtemény sorsával — mint muzeális értékkel először a Tanácsköztársaság idején foglalkoztak. A Tanácsköztársaság kultúrpolitikájának szerves része volt a magyar múzeumügy korszerű átszervezése és a népművelés szolgálatába állítása. A történeti gondolkodásmódjában nemzetközileg is újat és modernet alkotó múzeumszervezet kidolgozása a Múzeumi Direktórium néhány hónapos működésének eredménye volt. A Magyar Nemzeti Múzeum átszervezésének, illetve a Művelődéstörténeti Múzeum megalkotásának szemléletmódja az volt, hogy régiségtárát a magyar történeti múlt nagyszabású, mindenre kiterjedő gyűjteményévé alakítsa át. Ennek keretében került sor a különféle szakintézmények tulajdonában levő gyűjtemények egyesítésére is. 2 0 E kezdeményezésnek egyik dokumentuma Varjú Elemérnek — a Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának vezetője — az átszervező bizottság tagjának egy 1919. július 18-án kelt fogalmazványa, melyben kéri a Közoktatásügyi Népbiztosságtól a Kereskedelmi Múzeum gyűjteményének átadását. „A Kereskedelmi Múzeum — írta — .. .működése közben egy kisebb, de érdekes tárgyakból álló múzeumszerű gyűjteményt is szerzett, amely a közönség előtt teljesen ismeretlenül maradva semmiféle czélravezető szolgálatot nem végzett." A kérelem indoklása — többek között — így szólt: „.. .a Művelődéstörténeti Múzeumnak egyik jelentős része az lesz, amely a közlekedés és kereskedelem múltját tünteti fel... ahol e tárgyak megfelelő keretben elrendezve a közművelődés czéljait fogják szolgálni." 3 0 Az átadásra a Tanácsköztársaság idején már nem kerülhetett sor. A kereskedelemtörténeti anyag a Múzeum felszámolásának idején került a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának birtokába. A kereskedelmi, illetve a vallás- és közoktatásügyi minisztérium között már 1920. januárjában létrejött egy erre vonatkozó megállapodás, és Varjú Elemér a Nemzeti Múzeum nevében tárgyalást is folytatott a Kereskedelmi Múzeum igazgatóságával az átvétel módozatai felől. A Kereskedelemügyi Minisztérium azonban nem küldött utasítást múzeumának — valószínűleg az intézet feloszlatásának elhúzódása miatt — és így az átadás késlekedett. 3 1 1922. szeptemberében az átadás 201.
