Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)
H. Szűcs Margit: Az egykori magyar kereskedelmi múzeum és kereskedelemtörténeti gyűjteménye
ügyét ismét felújították: Klebeisberg Kunó közoktatásügyi miniszter „sürgős" intézkedést kért a Nemzeti Múzeumtól. Sürgetésére a Kereskedelemügyi miniszter rendeletben utasította a Kereskedelmi Múzeumot, hogy történeti anyagát, a hozzájuk tartozó vitrinekkel és szekrényekkel együtt adja át a Nemzeti Múzeumnak. Ennek végrehajtásáról december folyamán meg is állapodtak. 32 Az átvétel 1923. március 8-án történt meg, egyfelől Resofszky Béla m. kir. Kereskedelmi Múzeumi főfelügyelő, másfelől Varjú Elemér, a Régiségtár igazgatója és Paulovics István őr aláírásával hitelesített „Jegyzék" alapján. 3 3 Az átvételi jegyzék 856 számozott és ezen kívül csoportokban megadott tételeiből csak hozzávetőleges képet lehet alkotni a gyűjtemény nagyságáról, mely mintegy háromezer darabra becsülhető. A rövid megnevezések ellenére számos tétel jól azonosítható az 1896-os kiállítás katalógusában megnevezettekkel. A múzeumok, leváltárak által kölcsönzött tárgyak természetesen hiányoznak a gyűjteményből, és úgy tűnik viszont, hogy a katalógusban feltüntetett tulajdonosok közül kevesen kérték vissza tárgyaikat, irataikat. Az átadott gyűjteményben aránylag kevés tárgy volt. A listában 163 darab szerepel: mérőeszközök, mértékegységek, pénzverő eszközök, irodaberendezés és használati tárgyak, pénz- és céhláda, kereskedői utazóbőrönd, csomagolási minták, szivardobozok, stb. Kiemelkedő értékű lehetett két pallosjogjelvény (Késmárkról és Pécsről), melyeket a vásárok alkalmával tűztek ki. Az átadásra került anyagok közé tartozott 9 darab modell; áruszállító eszközök, pénzváltó fülke, stb., 39 darab festmény, aquarell, kőnyomat és metszett; nagyobb kereskedőcégek alapítóinak arcképei, a XVIII—XIX. század kereskedelmének és áruszállításának jelenete, 71 darab fénykép; magyar városok kereskedőházai, híresebb fővárosi üzletek képei, 45 darab grafikon, táblázat, térkép. Az iratanyag legértékesebb része lehetett a 7 darab — a jegyzékből ítélve eredeti — királyi oklevél ill. céhkiváltságlevél Zsigmond, II. Ulászló, Mária Terézia és I. Ferenc idejéből, valamint 87 darab társulati irat; kereskedőtársaságok jegyzőkönyvei és szabályzatai a XVII. század elejétől a XIX. századig. A mintegy 300 darab cégjegyzési és üzleti irat, a 80 darab üzletkönyv, árjegyzék, számla, hirdetés, stb. és a 300 darab címke nagyrésze múltszázadi kereskedőcégeinktől származott. Ezen kívül számos a korábbi magyar kereskedelemmel kapcsolatos rendelet, vásári és vámszabályzat volt a gyűjteményben, főként a XVIII. századból. Az eredeti kiállítás csoportjainak megfelelően különválasztható az áruszállítással kapcsolatos mintegy 50 darab különféle irat és nyomtatvány. A pénz- és hitelügy korabeli legnépesebb csoportjából való az 1144 darab éremmásolat, I. István korától a XVIII. századig Magyarországon forgalomban volt pénzekről. Ugyancsak itt voltak elhelyezve a pénzügyi műveletekkel kapcsolatos dokumentumok; rendeletek, adás-vételi iratok, adós- és záloglevelek, váltók, bankjegyek, kötvények és részvények -- kb. 130 darab. Ebből a kiállítási csoportból maradt meg a bankok, takarékpénztárak, biztosítótársaságok és segélyegyesületek 415 darabból álló iratgyűjteménye. A sajtó így értékelte a múzeum feloszlatását: „Kulturális és gazdasági szempontból egyaránt igen tartalmas nagy múzeuma volt a fővárosnak a Ke202.
