Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)
H. Szűcs Margit: Az egykori magyar kereskedelmi múzeum és kereskedelemtörténeti gyűjteménye
11. kép. A M. kir. Kereskedelmi Múzeum mintatára gának a czímnek nem kis része van abban, hogy az üzleti világ egy része nincs tisztában azzal, hogy mit jelent számára a Múzeum". A javaslatnak a kamara külkereskedelmi szakcsoportja által módosított szövege azzal bővült, hogy felvetette a Kereskedelmi Múzeum megszüntetésének kérdését is, utalva arra, hogy „úgy a gazdasági közvéleményt, mint a sajtót élénken foglalkoztatja" ez a kérdés. 2 4 A múzeum kereskedelemtörténeti részének sorsával — a többi között — az intézmény újjászervezésével megbízott ukrajnai és oroszországi külkereskedelmi bizottság javaslata foglalkozott. Erre utalt — egyetértően — Tonelli Sándornak, a szegedi kamara főtitkárának ugyanekkor készült reformtervezete: „...kikapcsolandó volna a múzeum keretéből az úgynevezett kereskedelemtörténeti múzeum is, amely pusztán historikum jellegével bír és nem illik bele egy modern, kizárólag gyakorlati czélokat szolgáló kereskedelmi jellegű hivatalnak az ügykörébe." 2 5 Tonelli javasolta azt is, hogy a múzeum folyosóin elhelyezett áruminta kiállítást is oszlassák fel, mivel az már jelentőségét vesztette. A múzeum egyébként helyhiánnyal küzdött. A kamara foglalkozott is azzal, hogy a háború után az intézetet a Szemere-utcai székháza mellett építendő új épületbe helyezzék át. * ** A háború befejeztével a kereskedelmi múzeum intézménye — az ország megváltozott területi és gazdasági viszonyai következtében — elvesztette korábbi jelentőségét. Egy adat arra utal, 2 6 hogy a múzeum felszámolása már a Károlyi-kormány alatt megkezdődött, megszüntetése azonban fokozatosan, 200.
