Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)

H. Szűcs Margit: Az egykori magyar kereskedelmi múzeum és kereskedelemtörténeti gyűjteménye

ván, ez annak hazai szemléltető anyagát képezné. Az a nagy gond és áldozatkészség, mely ez ezredéves kiállításra ezt a becses gyűjteményt összehozta, a jövő kereskedő nemzedék színvonalának emelésében találná jutalmát." Szterényi az intézmény nevét is meg akarta változtatni. „A »muzeum« czim — írta — ... nem felel meg az intézetnek, melynek régebbi muzeális rendeltetése már teljesen megszűnt." Szterényi javaslataival — a kor feszült politikai légköre miatt — nem sokat foglalkoztak. Lényegében csak annyi történt, hogy az iparcsarnoki állandó kiállítást 1905-ben megszüntették, az ott kiállított cikkek értékesebbje pedig a történeti gyűjteményt gazdagította. A múzeum és vele a kereskedelemtörténeti gyűjtemény 1906-ban új helyiségbe, az Akadémia utca 3. szám alá költözött, mely az intézet bővülése és tagozódása szempontjából jóval célszerűbben volt felhasználható. Az 1906. évi miniszteri jelentés így szólt erről: „.. .az új helyiségben az intézet értékes szakkönyvtára és egyéb becses gyűjteményei is megfelelő elhelyezést nyertek." Az átköltözés után ismét megváltozott a múzeum közlönye: a kereskedelemügyi minisztérium kiadásában megjelenő „Közgazdasági Értesítő" lett a hivatalos lapja. A Kereskedelmi Múzeum ügyforgalma ezután jelentősen emelkedett, s az 1912—13-as években csúcspontjára jutott,

1

7 jóllehet a Balkán-háborúk éppen azoknak a külföldi piacoknak kereskedelmét bénították meg, melyek a múzeum érdekkörébe tartoztak. A múzeum egyik feladata azonban éppen az volt, hogy a hadimegrendelésekből a magyar kivitelnek is részt juttasson. A második balkánháború után, 1913 derekán, külön kormánymeghatalmazással akció is indult a balkáni piacok feltárására.

1

8 Kovács Gyula, az intézet igazgatója érzékletes módon számolt be a múzeum — még „békebeli" — munkájáról 1914 május elején, az OMKE által rendezett országos kereskedelmi kongresszuson.

1

9 Beszédének célja az volt — mint mondotta —, hogy meggyőzze a kongresszust: „ha van intézmény, amelyre a múzeum elnevezés sehogy sem illik rá, úgy ez bizonyára a mi Kereskedelmi Múzeumunk, amelyben .. .semmiféle muzeális szellem nem honolhat." A múzeumnak erre az időre tehető ismertetője fényképekkel mutatja be az Akadémia-utcai intézmény helyiségeit: a külkereskedelmi információk nyilvántartására szolgáló szakosított cédula-katalógus és a hazai beszerzési forrásokról felállított kataszter szobáját, a díjszabások gyűjteményét, a minta8. kép. Pesti boltőrök. M. kir. Kereskedelmi Múzeum 197.