Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)
H. Szűcs Margit: Az egykori magyar kereskedelmi múzeum és kereskedelemtörténeti gyűjteménye
lesztésével foglalkozott, 1 3 másrészt egyaránt meg kellett felelnie az állami vezetés és a gyakorlati kereskedelem sokszor ellentmondó követelményeinek. A reformjavaslatok közül kiemelkedik egy 1905-ben kiadott emlékirat, 18 melynek szerzője Szterényi József (1905—10 között kereskedelmi államtitkár) volt. Szterényi a múzeumot teljesen „kereskedelmi alapra" kívánta helyezni, az iparfejlesztési teendők kizárásával. Megállapította: „a kiviteli vonatkozásokban a Múzeum feladatát nem teljesítettte olyan mértékben, mint az szükséges és kívánatos volna... Erői nagy részét igénybe vette az iparfejlesztési szempontból... jelentéktelen, kiviteli vonatkozásban pedig egészen czéltalan állandó kiállítás. ... Az állandó kiállítás idejétmúlt, elavult... az évnek felében hozzáférhetetlen, tárgyai évek óta változatlanok." Az 1904. évi miniszteri jelentés még bővebb indoklással is szolgált: „A kiállítás . ..fenntartása jelentékeny teherrel járt úgy a kincstárra, mint a kiállításban résztvevő iparosokra. .." „Ugyancsak megszüntetendő — olvasható az emlékiratban —jelen alakjában a múzeum úgynevezett keleti mintatára is, mely ma már csak néprajzi jelleggel bír." Mindez összefüggött azzal, hogy az intézmény jellegét a fent említett célok érdekében meg akarták változtatni. „Egy másik oka annak, hogy az intézet a kivitel szolgálatában sokkal nagyobb eredményeket nem tudott elérni — közölte továbbá az emlékirat — az, hogy a Kereskedelmi Múzeum működésében .. .túlságos mértékben hivatalos jellegű, vagy helyesebben mondva kevésbé kereskedelmi szellemű." Ennek megváltoztatását célozta az a javaslata, amely a felügyelőbizottság összetételét akarta megváltoztatni. A múzeum igazgatósága ugyanis kinevezett állami tisztviselőkből állt, a szakegyesületek a felügyelőbizottság útján gyakoroltak hatást a múzeum működésére. Az időközben létrejött új kereskedelmi testületek — legfontosabb köztük az 1904-ben megalakult Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés (OMK.E) — mind nagyobb részt kértek a múzeum vezetéséből. A később hasznosított programpontok között volt a szakelőadások rendszeresítésére, a szakkönyvek kiadására, a csomagolásnak — mint a kereskedelem fontos technikai részének — korszerű elemzésére vonatkozó javaslat. Gondoskodtak arról is, hogy minél több ösztöndíjas magyar kereskedő tanulmányozhassa a külföld üzleti viszonyait, megszervezték a múzeum levelezői hálózatát, a kereskedelmi szaktudósítók csoportját. Az emlékirat a kivitel átszervezésére vonatkozó javaslatai között részletesen foglalkozott a kereskedelmi szakoktatás kérdésével, és ezen belül a kereskedelemtörténeti gyűjtemény sorsával is. Ezt teljes egészében idézzük: „Nem tartozik a kivitelhez, de a Kereskedelmi Múzeum mai szervezetében benne lévén meg kell emlékezni a kereskedelemtörténeti gyűjteményről is. Ez az igen becses gyűjtemény az ezredéves kiállításról maradt fenn és őriztetik a Kereskedelmi Múzeumban. Gyakorlati kereskedelmi jelentősége nincs, annyival nagyobb a kereskedelem történeti becse. A múzeum átszervezésével és teljesen a gyakorlati kereskedelem szolgálatába való bocsátásával megszűnt annak minden kapcsolata ezzel. Ez a kereskedelemtörténeti gyűjtemény tehát a múzeumból egészen kihasítandó és legczélszerűbben a kereskedelmi oktatás szolgálatába lenne bocsátandó, úgy azonban, hogy ott kereskedelem történetet is taníttat196.
