Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)

H. Szűcs Margit: Az egykori magyar kereskedelmi múzeum és kereskedelemtörténeti gyűjteménye

testületek is támogatták, a minisztérium pedig helyiséget és felszerelést biztosított.

3 A múzeum tehát végül is egyesületi jelleggel, részben magántőkéből, részben állami támogatással jött létre, kereskedelmi, ipari szaktestületek és a minisztérium képviselőiből álló igazgatóság vezetése alatt. Alakuló gyűlését 1886. április 18-án tartották, neve Budapesti Kereskedelmi Múzeum lett. Az új intézmény célját és feladatát Gelléri Mór így határozta meg a múzeum első szabályzatában: ,,a) megismertetni a közönséggel mindazon kereskedelmi czikkeket, melyekben a hazai ipar versenyképes és kivitelre számíthat; b) megismertetni a hazai termelőkkel mindazon kereskedelmi czikkeket, melyek a külföldön, főleg a keleti országokban piaczokra találhatnának; c) odahatni, hogy termelőink a bel- és külföldi szükséglet felől mindenkor tájékozva és eleve értesítve legyenek..."

4 Az alapításkor elhatározták, hogy a múzeum gyűjteménye két részből fog állni: „a hazai termeivények gyűjteményé"-ből, valamint „a külföldi és kivált keleti gyűjtemények"-ből. Ez utóbbiban kaptak helyet a keleti műipari termékek és azok a hazai exportcikkek, melyek keleten leginkább megvételre számíthattak, ez a részleg mutatta be az ottani piacon kedvelt kikészítési és csomagolási módokat is. A múzeum keretében működő iroda rendeltetése az volt, hogy felvilágosítást nyújtson a kiállított cikkekre, a vám- és szállítási feltételre vonatkozóan, információkat adjon egyes külföldi cégek megbízhatósága és hitelképessége felől, nyilvántartsa a hazai cégeket és gyűjtse ezek árjegyzékeit, megrendeléseket közvetítsen, versenyajánlatokról, szállítási és pályázati felhívásokról értesítést adjon. Már az alapításkor tervbe vették, hogy a múzeum szakkönyvtárat fog fenntartani, és értesítőt ad ki, amely a fontosabb közleményeket és konzuli jelentéseket tartalmazza. A kereskedelmi múzeum működése ténylegesen a hazai termékek állandó kiállításának megrendezésével vette kezdetét, amely 1887 tavaszán nyílt meg az Iparcsarnokban. Itt 671 cég állította ki cikkeit, ezek egyben a múzeum tagjaivá is váltak. Közvetlen elárusításra is berendezkedtek, bár ez nagyobb jelentőségre soha nem számíthatott. 1889-ben, a különálló kereskedelemügyi minisztérium felállításakor

5 Baross Gábor vette kézbe a múzeum irányítását, s az ettől kezdve fokozatosan állami intézmény lett. Annál is inkább, mert egyre jelentősebb állami támogatást kapott, az egyes érdekeltségek viszont a közvetlen anyagi hozzájárulástól sorra visszaléptek. A miniszter a múzeum igazgatását szűkebbkörű testületre, a felügyelő bizottságra bízta, ennek tagjait pedig maga nevezte ki. Ő rendelte el a már tervbevett kereskedelmi tudakozóiroda és szakkönyvtár felállítását is. Baross így indokolta meg az átszervezés célját: „A múzeumnak czélzatomhoz képest oly közeggé kell válnia, mely iparczikkeinknek kivitelével foglalkozó kereskedőinknek, főleg a Balkán-félsziget felé irányuló törekvéseinkben... a leghatályosabb támogatást nyújtja."

6 A török birodalom balkáni visszaszorulásával, az ottani népek felszabadító harcait követően, nyomban megindult a küzdelem a cári Oroszország és a Monarchia között a félsziget fölötti politikai és gazdasági befolyásért, melyből a fejlődő magyar ipar és kereskedelem is részt követelt. A balkáni piacok 188.