Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)

H. Szűcs Margit: Az egykori magyar kereskedelmi múzeum és kereskedelemtörténeti gyűjteménye

H. SZŰCS MARGIT AZ EGYKORI MAGYAR KERESKEDELMI MÚZEUM ÉS KERESKEDELEMTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNYE A múlt század kereskedelmi múzeumai korántsem voltak a szó mai értelmében vett múzeumok. Eredetileg kiviteli mintatárak voltak, az egyes országok exportcikkeit és az elérhető külföldi piacokon kelendő termékeket gyűjtötték össze, osztályozták és állították ki, egy nagyon is praktikus cél: az export növelésének érdekében. Később ezek az intézmények nagyszabású kereskedelmi tudakozó-szolgálatra berendezett hivatalokká bővültek, melyek nagyrészt állami és egyesületi, kisrészben magáncégek tulajdonában voltak. A gazdaságilag fejlett országok iparcikkeik felvevőpiacának pontos számontartását és a nyersanyaglelőhelyek fokozottabb kiaknázását kívánták elérni az intézmények segítségével, a gyengébben fejlettek — így hazánk is — iparuk és kereskedelmük fejlesztését. A magyar kereskedelmi múzeum megalakulása ugyanakkor a már megindult gazdasági fellendülés egyik jele is volt. Az 1867-es kiegyezés —- noha az ország agrárjellege megmaradt — a belső tőkefelhalmozódás irányába hatott. A hitelrendszer fejlődése, a vasútépítés és általában az ipartámogató gazdaságpolitika a kereskedelemnek is kedvezett. Az Ausztriával fennálló vámés kereskedelmi szövetség; a „gazdasági kiegyezés" külkereskedelmünkre az egyoldalúság bélyegét nyomta rá, ugyanakkor a belső piac nagyméretű kitágulását is jelentette. Egyes iparágak gyors fejlődésével Magyarországon is időszerűvé vált, hogy gazdaságilag elmaradottabb országok felé kiviteli lehetőségeket biztosítson. E céllal alakult meg — időrendben előkelő helyen: a világon 15.-nek — a magyar kereskedelmi múzeum.

1 * * * A magyar intézmény közvetlen mintaképe a brüsszeli volt. Azt tanulmányozta Gelléri Mór, az Országos Iparegyesület titkára, később igazgatója, aki 1883-ban javaslatot tett egy keleti kiviteli múzeum szervezésére. Gelléri így jellemezte a brüsszeli intézményt: „E múzeum a kereskedelmi tudományokban ugyanazon helyet foglalja el, mint például a föld-, ásvány- és bonctani múzeumok a természettan szolgálatában. Hivatva van oly eszközökről gondoskodni, amelyek által az üzletet gyakorlatilag lehet tanulmányozni."

2 Ami a megvalósulást illeti, a magyar múzeum megalakítása szorosan összefügg az 1885. évi első nagyobbszabású hazai iparkiállítással, amelynek bezárása előtt Matlekovits Sándornak, a kereskedelemügyi minisztérium államtitkárának felhívására egyes kiállító cégek nemcsak árumintát engedtek át a múzeum céljára, hanem pénzalapot is összeadtak. A kezdeményezést a szak187