Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)

Pálmány Béla: Szécsény mezőváros és környéke kereskedelme és vendéglátása 1728-1848

„normális resolutiojában" kivételt tett a három helység zsidóságával. Az ott már végleg letelepedetteket jegyzékbe kellett foglalni, a régiek továbbra is megmaradhattak, ám a bányavárosokhoz közelebb menniök tilos lett. Ha pedig bármelyiküknél hamis aranyat vagy ezüstöt találnak, mindenkinek el kell költöznie. Űjabb zsidóknak tilos volt e helyeken a letelepedés. Csakhogy a terménykereskedéshez a szabad utazás nélkülözhetetlen volt, a XVIII—XIX. század fordulója pedig a cári pogromok elől menekülő zsidók nagy bevándorlásának kora — emiatt e rendelkezést a jövőben lehetetlen volt végrehajtani. Az 1820-as években Szécsényben 644 fő élt, a környező falvakban pedig — ahol 1775-ben még nem éltek izraeliták — mostanra megtelepedtek: Varsányban 41, Sipeken 35, Ecsegen 25, Lóczban 18, Rimócon 9 ortodox vallású személy lakott. Az 1828. évi országos összeírás szerint a mezővárosban 79 zsidó háztartást írtak

21 össze, közülük 48 kereskedésből, ill. kalmárkodásból élt: 10 gyapjú- és bőrkereskedő, 8 rongyszedő, 8 házaló, 5 norimbergi árukat áruló „pántlikás", kettő „apróságokkal" kereskedett, egy sóval, egy pedig tokaji borral üzletelt' 11 mercatornak és két quaestornak nem részletezték a fő üzletágát. Nem-zsidó adózó kereskedő csak kettő élt ekkor Szécsényben: Tarnay Sándor, továbbá Eck György vaskereskedő. Az összeírás a kereskedők tőkeerejét is közli, melyet összevethetünk Losonc és Balassagyarmat kereskedőinek számával és befektetett tőkéjének nagyságával. Befektetett tőke Minősítés Szécsény В.-gyarmat Losonc Befektetett tőke (oszt.) Q M О M Q M 6000 conv. ft. 1. 1 1 1000 conv. ft. 111. 1 2000 conv. ft. V. 1 4 1000 conv. ft. VI. 1 3 1 500 conv. ft. VII. 2 3 3 2 1 250 conv. ft. VIII. 7 22 28 31 3 125 conv. ft. IX. 3 14 6 12 4 Vagyis a történelmi Nógrád vármegye 243 kereskedőjéből és kalmárjából 53 élt Szécsényben (21,81 %). Ennél többek csak Balassagyarmaton laktak : 41 quaestor és 50 mercator (37,45%) viszont első pillantásra talán érthetetlen, hogy Losoncon — melynek ipara fejlettségét, vásárai országos jelentőségét fentebb bizonyítottuk — milyen kevés adóköteles kereskedőt írtak össze. Talán nem tévedünk, ha ennek okait abban látjuk, hogy nem helybeli, hanem a Felvidékről és az alföldi, nógrádi területről idejáró kereskedők bonyolították le a vásári üzletkötéseket. Feltétlenül oka a kereskedők csekélyebb számának, hogy zsidók Losoncon a fenti törvények miatt nem telepedhettek le. Végül elképzelhető, hogy az ittlakó kereskedők egy része nemesi kiváltságokat élvezett — így nem vették be a tárgyalt adóösszeírásba. A befektetett tőkére vonatkozó fenti adatok — bár bizonyára alacsonyabbak a valóságnál —jól mutatják a vagyoni differenciálódást, másrészt a vándor és felvásárló kereskedelemből élők többségének szegénységét. Egy szécsényi quaestor (név szerint sajnos nem azonosítható, de feltehetőleg Schönberg 107