Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

Rózsa M. Lajos: Cukrászati termelőeszközök, termékek és értékesítés a XVIII. századi Pesten

átmérőjű nyeles rúddal a lemezbe vágott mintán préselik át. hogy az a minta szerinti alakot kapja. Krünitz 162. p. 136.) 34. Die Molta, dimin. das Molterl: eine Art hölzerner länglich ausgeholter Geffisse, deren äusserer Eoden eben so convex als der innere Raum concav ist. (Castelli 202.) 35. Die Stande: ein hölzernes Gefäss aus Böttcherarbeit, welches gemeiniglich drei hohe Fiisse hat. In einigen Gegenden: der Stander. (Adelung IV. 289.); — Bajor nyelvterületen: der Ständer: Stellfass (Schmeller II. 768.), Bécsben der Stander: grosses Wassergefäss (Gartier. Zweyter Register). 36. Der Eimer. Egyik jelentése szerint fából készült edény oldalfogantyúval vagy félköralakú vasfogantyúval vízmerítés és hordás vagy más folyadék hordása céljára. (Adelung I. 1679.. Schmeller I. 75.) Másik jelentése szerint folyadékmértéi'c. Das Fassl Bécsben hordót jelent, mert das Foss szóval a bécsi a nagy hordót, míg a kisebb hordót das Fasserl szóval jelöli. (Jakob 58.) Dos Eimerfass Grimm (III. 12.) szerint: dolium contlnens amphora. A latin amphora a kétfülű tárolóedényen kívül folyadékmértéket is jelöl. Grimm magyarázatában az amphora az Eimer-re vonatkozik, tehát olyan hordóról van szó, amely egy Eimer befogadóképességű. Forcellintnál (Forcellinl, Aegidius: Totius latlnitatis lexicon I—IV. Lipsiae 1835. — továbbiakban: Forcellinl — I.) a római amphora vonatkozásában olvasható az a megállapítás, hogy qvamquam ut incerta omnia de peterum mensis sunt, ita varie a variis amphorae ratio traditur. illik az Eimer folyadékmértékre is. (Brockhaus Enzyklopedie in zwanzig Bänden. Eddig megjelent I—VII. kötet. 1966—1969., V. 294.) A XVIII. század végi bécsi Wein Eimer 56.6 literes. Az Eimer magyar megfelelője az akó (Márton József: Három nyelvből készült oskolai Lexikon, vagyis szókönyv. I—II. Bécs 1816. — továbbiakban: Márton: Három nyelvből készült... — II. 8.) Ezen pesti viszonylatban az 50,80 liternek, esetleg 54.30 liternek megfelelő (pozsonyi) akót kell érteni. (Nelkenbrecher, J. C.: Taschenbuch der neusten Münz-, Maass- und Gèwichtsverfassung aller länder... Prag 1809. 406., Illetve ugyanannak Dr. Feller, F. E. és Grimm, F. W. átdolgozásában Berlinben 1858-ban megjelent kiadása. 391.) Ha figyelembe vesszük, hogy Páriz Pápai (Dictionarium Latino-Hungaricum. Cibinlii 1767. — 40.) akónak fordítja az amphorai és Mártonnál (i. m. II. 8.) az akó német megfelelője Eimer, latinul pedig amphora Is, akkor az Eimerfass Grimm által adott magyarázatát alapulvéve. a Regalgatinál összeírt Eimer Vassel minden bizonnyal egy akós magyar, tehát 50,8—54.3 literes, vagy egy akós bécsi, tehát 56,6 literes hordó. 37. Das Ofenblech : rechteckiges Blech auf dem Boden vor dem Ofenloch zum Schutz gegen herausfallende Glut. (Wahrig 2615.) 38.Schüren: das brennende Holz auf- oder zusammanschütteln, damit das Feuer desto heller brennet. (Adelung III. 1684.) A bécsi dialektusban az tt-t i-nek ejtik. 39. Die Ofenschüssl: die Brotschaufel, weil das Brot darauf eingeschossen wird. (Castelli 212.) Brot einschiessen: In den Ofen zum Backen schieben. (Wahrig 1030.) 40. Die Latter: die Leiter (Jakob 109.) 41. Die Sag: die Säge (Schmeller II. 235., Hügel 131.) 42. Gartier 267. 43. Ezekre vonatkozó forrásaink: Der Wienerische Zuckerbäcker címmel sz. n. 1799-ben Bécsben Doll Antalnál megjelent könyv (továbbiakban: Der Wienerische) és Cartier, valamint utóbbinak Hlkmann Barbara által kiegészített és bővített, Wienerisches bewahrtes Kochbuch címmel 1801-ben Bécsben kiadott változata. (Utóbbi a Magyar Vendéglátóipart Múzeum Könyvtárában, 68.122. lt. sz.) 44. Der Kcstl, (der Kessel, Készl. Késtl) (Schmeller I. 1301., Jakob 97., Hügel 89.) Kerek vagy hosszúkás és á'talában mély és domború fenekű edény, melyet állványra helyezve, vagy fogantyúval közvetlenül — vagy lánc közbeiktatásával — kampóra akasztva helyeztek a tűz fölé. (V. ö. Krünitz 37. p. 63.) ; üst. Der Schwingkcstl (Schwingkessel) : drazslrozó üst. Ez 66—76 cm átmérőjű, 21—23.5 cm mélv vörösréz üst. amely a két oldalfogantvúiához (ábrán ci—d) kötött és a mennyezetre erősített kampóra tengelyénél felfüggesztett csigán átvetett kötélen lóg. Az üst közepe felett, a csiga alatt kifeszített zsinegre (ábrán: с—c) akasztott (ábrán: b) tölcsér lóg. Ennek szalmaszál vékonyságú alsó nyílásán csurog a cukor az üstbe, amelynek a drazsé készítése közben szükséges lengőmozgatása (schwingen) a harmadik fogantyúnál (ábrán: e) fogva történik. (Krünitz 151. p. 270.; Der Vollständige Condltor 45.) — Abra: Gartier— Hlkmann i. m. I. tábla. 45. Die Glut: a bajor-osztrák nyelvjárásban az izzó szén, die G'utpfanne: pedig a széntüzelésű tűzhely (Krünitz 19. p. 236.) — A cukor fűzéséhez szükséges erős és egyenletes 157