Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)
Zolnay László: Magyar szakácsok a középkorban
Báthori István titkon Velencéből hozatott mérget, ami végül is beigazolódott. Ketten elhatározták, hogy Bosnyák meghívja Bánffyt ebédre." ,,— Oly szert adok neked, amit beadhatsz neki, vagy ételben, vagy italban ... !" — mondta Báthori. És ebben megegyeztek. Bosnyák Mátyás meghívta Bánffyt már másnap, csütörtökön, egy pénteki (tehát halas, böjti) ebédre. Meghívta Bosnyák Báthorit is, de a nádor kimentette magát. Én (Szerémi) mivel egy félesztendeig Bánffy káplánja voltam s ő lelkifiam volt, tudtára adtam gyanúmat, vitéz szolgái útján . . . De másfelől meg megkörnyékezték őt, hogy csak jöjjön el ebédre Bosnyák Mátyás lógódi kertjébe. Bosnyák pedig vett egy nagy csukát s máját, megtöltötte illatos drága fűszerekkel s a sáfrányba egyedül egymaga tette be a mérget. Ezt jól odaerősítette, hogy a méreg ereje ne az egész csukát járja át, nehogy mások is bele pusztuljanak. Az ebéden — ahol Szerémi is jelen volt — „látta, hogy Bosnyák Bánffynak a csuka belsejét, tehát ínyencség számba menő máját adta oda. Bánffy Jakab jó étvággyal evett Lógódon s jócskán felöntött a garatra". Már Szombathelyre (mai Kapisztrán tér) a Csaplár István házába haza menet rosszul lett s pár napra rá meghalt. így mondja Szerémi. Majd megírja: röviddel utóbb Bosnyákot utolérte végzete. Ez a férfiú — aki nem csak a jó ételeket, de az élet nagy fűszerét, a szerelmet is szerfelett hódolta — hirtelen halt meg. S tetemét — mint a jámbor Szerémi írja — kénszag vette körül. 7 7 Mohács A nagy álarcosbálokkal, lovas karusszelekkel, hajnalig tartó dáridókkal tarkított „budai jó éjszakák"-nak (e kifejezést az egyik külföldi követ használja II. Lajos udvari vigalmairól szólván) hajnali harangszó veti a végét. De ez már félre vert harangok szava. Mohács felől szólnak ezek a félre vert harangok! S hadd álljon itt néhány szó Istvánfi Miklós XVI. századi krónikájából! A mohácsi csatavesztést leírva, jegyzi fel: „ ... a tábor kirablása közben Gondos Illést, a király konyhájának főnökét, aki jó erőben lévő öreg ember volt, mialatt a vissza térni szándékozó királynak — mint gondolta —, ebédet készít, s a konyha edények körül foglalatoskodott, — az ebéd még nem volt kész —, harc közben kaszabolták le . . ," 7 8 * S ezzel az Istvánfi rajzolta véres képpel véget is ér a magyar királyszakácsoknak — Szent István korától a mohácsi vészig terjedő — öt és fél évszázados krónikája! Szapolyai korából már csak Bereky Mihályt ismerjük; címeréről megemlékeztünk. S elszakadva a törökké lett Budától, írásoskedvünk, tollúnk is szárnyaszegett. Azok a szakácsszervezetek, amelyeknek sodát az államalapítás idejétől, I. István korától 1541-ig nyomon követtük, megsemmisültek. 1541 után Budáról a szakácsok is szerte széledtek. Néhány akadhatott, aki Budán rekedt. Akadt olyan is, aki a budai basák szolgálatába szegődött. 1545-ben például, amikor Pozsgai Zsigmond, a komáromi naszádosok kapitánya és Jeromos mester, egri kanonok, mint 8* 60
