Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)
Zolnay László: Magyar szakácsok a középkorban
követ, felkeresi a budai basát „jobbára magyar módra készült étel került az asztalra". Ebéd után a „basa kijelenté, hogy a vacsorát majd magyar szakácsaival főzeti"! Takáts Sándor e kor kiváló búvára írja: a budai basák konyháján nagyjából magyar módra főznek. Bizonyos dolog, hogy a török és magyar konyha akkor nem sokban különbözött egymástól. Több főemberünkről tudjuk, hogy a XVI. században török szakácsokat tartott. Még püspökeink is akadnak e korban, akiknek szakácsai keresztény hitre tért törökök voltak. 7 9 Két három irányba vezetnek azok az utak, amelyeken át Buda és Közép-Magyarország elüldözöttei új hazát és házat kerestek maguknak. Művelődésünk súlypontja — amely addig Buda volt — a Felvidékre, a Dunántúlra, s főként a független fejedelemséggé vált Erdélyre tevődött át. A bécsi udvar idegen terrénum volt. Az erdélyi fejedelem, egyes főpapok — például a Nagyszombatban, Pozsonyban rezideáló esztergomi érsekek — s egyes főurak váltak a végvári világ széttagolt országában a vándorutak kóborainak, a menekülőknek, az égetteknek, űzötteknek új otthonaivá. És, hogy a szakácsságtól el ne maradjunk! Előttünk van Báthori István lengyel királynak s Erdély fejedelmének egy Vilnában 1579. június 10-én kelt oklevele. Ezzel az oklevéllel Krasznai Für Jánosnak, első szakácsának s az ő ivadékainak nemességet ad „a szakácsság tudományában kora ifjúságától fogva tanúsított jártasságáért s kitűnőségéért e téren valamennyi más alkalmazott s a királyi konyhában működött összes szakácsok között ő nyervén el a pálmát..." Krasznai Für János címere 8* 61
