Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)
Zolnay László: Magyar szakácsok a középkorban
Zsigmondnak szánt méreg hatását bemutatja bármelyik velencei halálra ítélten, mint modellen / 3 6 E — brávónak nevezett — velencei bérgyilkos Zsigmond megmérgezéséért szerény 35 000 dukát vérdíjat kért. (Annyi ez, mint egy nagyobb magyarországi püspökmegye évi bruttó bevétele!) Mudatio terve nem sikerül. Ám Velence szívós és sötét ellenfél volt. Négy évre rá, 1419. május 23-án Mudatio újból felajánlja a Köztársaságnak, hogy elteszi láb alól Zsigmond király-császárt. Ezúttal alább adja a taksát! Mindössze egy — esztendőnkint ezer aranyat jövedelmező — birtokot kér a dózsétól. De — hogy békésebb égalj alatt töltse viharos élete derűs alkonyát — a birtok színhelyéül a távoli Kréta szigetét, Velence tulajdonát jelöli ki. 36/ b Ugyanakkor Velence Verona város podesztáját kéri: a jeles polgármester sürgősen szerezzen egy üveg mérget attól a veronai családtól, amely gyorsan ölő mérgek előállításával foglalkozik. A csodaszerből pedig sürgősen és titokban juttasson Velencébe egy flaskával! Azonban ezek a velencei tervek is füstbe mentek! Zsigmond életét jól őrizte magyar környezete, ételét pedig jól vigyázták a magyar szakácsok. Tán Zsigmond is gyanított valamit! Alig egy éve tüntette ki főszakácsát, a magyar Eresztvényi Ferencet amaz ékes csukás-címerrel! Magyar lovasokból, testőrökből, orvosokból, solymárokból, vadászokból, agárhordozókból, trombitásokból álló legszűkebb kortéziája — amely pedig Spanyolországtól Angliáig és Svájcig, zabolátlanságával elég borsot tört a vendéglátók és a császár orra alá, s folytonosan galibákat csinált, egy percre sem hagyta el az Ibériától Itáliáig s Németországtól Francia- és Angolországig, Svájcig szüntelen utazgató császár-királyt. Ám Velence, Zsigmond megölését „a köztársaság érdekében szükségesnek találván azt", még mindig nem nyugodott. 1419 nagykarácsony napján kelt a köztársaságnak egyik oklevele. A kevéssé piruló középkori itáliai erkölcstörténetnek egyik legmeghökkentőbb dokumentuma ! E napon ugyanis Velence tanácsa Piacenza város egyik — neve szerint meg nem nevezett — prépostjának ad megbízást, és előlegül kétszáz aranydukátot Zsigmond megmérgezésére. Ha a prépost terve sikerül — ígéri a Köztársaság — jutalma egy dús jövedelmű újabb préposti szék lesz, mégpedig immáron Velencében, Szent Márk városában. 3 7 Mindezek a próbálkozások, utoljára Mudatio 1420-ban előterjesztett utolsó terve is 3 8, meghiúsultak. Zsigmond utóbb — mint tudjuk — 1437-ben, magas kort érve meg, természetes halállal múlt ki. Később is fel felkísértett Budán az ételmérgezés réme! Velence levéltára máig őrzi II. Ulászló király méregtől való rettegésének egyik dokumentumát. 3 9 1505 márciusában Velence budai követe, De Benedictis írja haza: a magyar és cseh király — Ulászló — attól tart, hogy közelgő csehországi útja alkalmával egy olyan velencei méreggel ölik meg, amelynek már puszta szaga, merő belélegzése is gyilkol! 4 0 A köztársaság a követ jelentés alapján nyomoz is, de eredménytelenül. Ugyanekkoriban fiatalon s hirtelen halt meg Mátyás király fia, Corvin János herceg (1504. okt. 12.). Taddeo Lardi, a baráti Ferrara követe, Estei Hyppolit esztergomi udvarából írja haza: országszerte az a hír járja, hogy Mátyás fiát méreg ölte meg. 4 1 Egyidőben II. Lajos királyt is féltették attól, hogy megmérgezik. 1542-ben a Budán élő Werbőczi István volt nádort, akit a szultán Buda 53
