Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)
Zolnay László: Magyar szakácsok a középkorban
Ételmérgezések, „étetések" divatja Derék és tudós emberek voltak ezek a szakácsmesterek. Láttuk, nem egyszer megforgatták a kardot is. És a babérlevél nem csak ételüket ízesítette; megesett az is, hogy harci babér övezte homlokukat. A sok jóféle étel elkészítésén felül tisztes érdemük az, hogy — noha itt ott lábra is kapott pletyka a magyar udvarban megesett ételmérgezésekről — a középkori reálpolitikának ezzel a — másutt oly gyakorta használt — hatásos eszközével Budán sose éltek. Az Európa szerte divatos ételmérgezéseket Magyarországon csak III. Endre (1301) és Mátyás király halála (1490) idején rebesgették. Ma tudjuk, hogy mind a két híresztelés alaptalan volt. Az a Miklós fia Demeter mester, akit III. Endre király elemésztésével rágalmazott a külföld 3 1 oly annyira, s még a síron túl is hű embere volt s maradt III. Endrének, hogy egészen 1312-ig, a rozgonyi csatában bekövetkezett elestéig ő maradt az utolsó Árpádházi király politikai hagyatékának — I. Károly királlyal szemben álló — híve, az ún. konzervatív „szabad királyválasztók" vezére. 3 2 A Mátyás király megmérgezésével vádolt Péter nevű promptuáris felől pedig hasonlóképpen soha nem bizonyosodott be az, hogy ama romlott fügéket ő adta volna Mátyásnak. A királlyal szívattak 3 3 végzett s nem holmi rossz füge. Annak pedig semmi nyoma, hogy a Mátyásért rajongó szűkebb környezete, özvegye, fia, udvara valaha is vizsgálatot indított volna ez ellen az asztalnok, vagy szakács ellen. 3 4 A magyar szakácsok becsületessége, hűsége közismert volt! Ezt mutatja az, hogy somogyi őseredetű szakácsaink közül Pál fia Miklós mester a XIV. század végén a nápolyi királyi udvarnak főszakácsa lett! Azt olvassuk ugyanis, hogy 1393. július 5-én, Nápolyban kelt oklevéllel Durazzoi Károly szicíliai és nápolyi királynak — a mi meggyilkolt Kis Károlyunknak — fia, Durazzoi László, főszakácsának, Pál fia Miklós mesternek Somogy vármegyében birtokot adományoz. Megemlíti a nápolyi király, hogy Somogyi Pál fia Miklós mester már az ő atyjának, a Budán halálosan megsebesített s Visegrádon meghalt Anjou Kis Károly királynak is híven szolgált. 3 5 Bizonyos, hogy Itáliában, a brávók és spadassinok őshazájában, Európa legkiválóbb méregkeverőinek országában, a középkorban fehér holló számba ment a megközelíthetetlenül hűséges magyar szakács! Zsigmond király idején — 1395—1437 — és erről hiteles okleveleknek hosszú sora szól — ismételten, méreggel törekedtek az uralkodó elpusztítására. Tudjuk, hogy a régi magyar uralkodók közül Zsigmond király két alkalommal is, — s mint majd látjuk — II. Ulászló egyszer, Szapolyai János ugyancsak egyszer címereslevéllel tüntette ki egy-egy udvari szakácsát. E kiváltságolásra a nevezett uralkodóknak jó okuk volt. Mert — Jánostól eltekintve — éppen Zsigmond és II. Ulászló azok, akik ellen, szerencséjükre, sikertelen étel-merényleteket akartak elkövetni ! Itáliai oklevelek őrizték meg ezeknek a meghiúsult merényleteknek emlékezetét! Ezekből az iratokból tudjuk meg, hogy 1415. július 3-án a — Zsigmondot politikai okból halálosan gyűlölő — velencei államtanácsnak Michaele Mudatio uram azt a katonás ajánlatot tette: négy hónapon belül méreggel elpusztítja Zsigmond királyt! És hogy miképpen? Mudatio tudja, hogy a velencei dózse és a Tízek Tanácsa vaktában nem dobja ki a pénzt. Mudatio viszont praktikus gazember. Felajánlja, hogy a 52
