Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

Zolnay László: Magyar szakácsok a középkorban

A Kölkedi szakács-család ősi. Zsigmondtól nyei i címeres-megerősítés.' nézve hízelgő, hogy Zsigmond király, mikor a konstanczi zsinat végett és az egyházi nagy szakadás megszüntetés érdekében külföldi, hosszú útjára indult, Eresztvényi Ferenc is kíséretében volt és útközben címeres levelet is kieszközölt urától."

2

7 De nem maradt címer-megerősítés nélkül a somogyi szakácsdinasztiáknak másik ágazata, a Kölkedi család sem! Zsigmond Kölkedi István fiainak, János-, Máté-, András- és Péternek számos és sokféle szolgálatukért, amelyet a Birodalomnak és Magyarországnak tettek (s akik emiatt sok hányattatáson mentek keresztül), 1429. május 12-én Pozsonyban megerősíti ősi, régóta használt címerét. Ez az ősi Kölkedi-címer: nyílvesszővel átlőtt, levágott sasláb. Sisakdísze: fekete-arany sas szárny.

2

8 1414-ben Kölkedi Miklós fiát, Anianust — Ányost — említik Borbála királyné szakácsaként. Zsigmond udvari étekfogó rendjéhez tartozik a — talán lengyel eredetű — Zaverszki Márk al-étekfogó (vice dap if er); 1415. március 22-én nyer urától nemesi címert. Címerének képe: farkas, amely szájában mezítelen kisgyermeket hurcol. 1433-ban Szakácsi Balázs birodalmi fő szakács-mesterrel

2

9 és sok más magyarral egyetemben, Rómában jár Szakácsi István, veszprémi egyházmegyei nemesember is, és Szakácsi Demeter fia, Mihály. Ez utóbbi a király-császárnak familiárisa és komornyikja, vagy apródja (familiaris et continuus domesticus imperatoris). Szakácsi István a kegyurasága alatt álló Kis-Szakácsi Szent János kápolna és a szakácsi Mindszentplébánia számára eszközöl ki pápai búcsúengedélyt. Mindkét egyháznak kegyura.

3

0 4* 51