Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

Gadanecz Béláné: A vendéglátóipari dolgozók helyzete és mozgalma a szocialista szervezkedést megelőző évtizedekben

Budai Pincér Beleg- és Temetkezési Egylet" néven működött. 1856-ban a pestbudai rendőrigazgató javasolta a feloszlatását. 1876-ban nyerte el végleges nevét, akkor lett „Budapesti Pincér-Egylet" (BPE)

(

i. 1839-ben a pécsi,

7 1842-ben a soproni

7'

1

1, 1850-ben az aradi

8, 1868-ban a kolozsvári pincéregylet

0 és a pesti kávéházi személyzet egylete

1

0 kezdte meg működését. 1871ben megalakult a pesti izraelita

1

1, 1873-ban pedig a nagyváradi

1

2 pincéregylet. 1878-ban négy pincéregylet volt Budapesten. A BPE 637, a „Kávéházi Segédek Egylete" 463, a „Testvériség Pincérek Betegsegélyző és Temetkezési Egylete" 165, a „Kávéházi Személyzeti Egylet" 32 rendes tagot tartott nyilván. Hét vidéki pincéregylet működött ekkor: a temesvári 110, az orsovai 86, a debreceni 70, a soproni 67, a szegedi 55, a kassai és a kolozsvári 50—50 rendes taggal.

1

3 A forrásként felhasznált nyilvántartásban nem szerepelt néhány, előzőleg már említett egylet. Ennek oka részben az egyleti élet folyamatosságának hiánya lehet, részben az, hogy bizonyos egyletek még nem különültek el a tulajdonosok társulásaitól, hanem annak keretében alkottak külön egységet. A szatmárnémeti egylet 1878-ban

1

4, a székesfehérvári 1881-ben alakult.

1

5 1884-ben huszonhárom pincéregylet működött az országban, a felsorolásunkban még nem szereplő pozsonyi és nagykanizsai is.

1

6 1885-ben megalakult a szabadkai és a győri pincéregylet.

1

7 1887-ben már tevékenykedett a szombathelyi és újjászerveződött a miskolci pincéregylet.

1

8 1891-re az említett vidéki egyleteken kívül már működött a brassói, az eszéki, a nagybecskereki és a zágrábi szervezet is.

1

9 Ezek a pincéregyletek a maguk módján, a tulajdonosok emberségére, segítségére is számítva, a polgári társadalom keretein belül igyekeztek elviselhetőbbé tenni a vendéglátóipar dolgozóinak helyzetét. Tekintsük át: milyen eredménnyel. Társadalmi helyzet A vendéglátóipar dolgozói sokáig azt gondolták, hogy a „társadalmi emelkedés és tekintély" kivívása a legfőbb feladatuk, ez lesz a gyógyír minden bajuk orvoslására. Ez a célkitűzés hosszú ideig ebben az alternatívában került megfogalmazásra: cseléd vagy segéd? A XVIII. század végén a vendéglátás különféle területein foglalkoztatottak valamennyien „szolgák" voltak. A céhes inasszegődtetésre emlékeztető formák között alkalmazott „fickó" sem lett a „kiszolgálás" mesterségének elsajátítása után szabad legény, mint a céhbeliek, ő is csak szolga maradt. A kávéházi személyzet 1848-as vívmányai között szerepelt a tegezés eltörlése. A kávés társaság gyűlése a személyzet követelésére válaszolva kimondta azt is, hogy „minden munkaadó kötelessége a jó bánásmód". Az 1872. évi Ipartörvény nyitva hagyta azt a kérdést: cselédeknek vagy iparossegédeknek tekinthetők-e a pincérek.

2

0 A kávéházi személyzet egyletének küldöttsége 1876-ban a kereskedelmi minisztertől kérte a „kávéházi szolga" elnevezésnek „kávéházi segéd"-re változtatását.

2

1 1881-ben a Budapesti Pincér Egylet intézett a vendéglői pincérek érdekében azonos jellegű feliratot a belügyminiszterhez.

2

2 280