Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

Gyenes József: Szállodák Pesten a XIX. században

Rudolf trónörökössel kapcsolatban egyébként egy híres bankett emlékét is őrizték az Angol Királynőben abból az alkalomból, hogy az ő pártfogása alatt kiadandó „Az osztrák—magyar monarchia Írásban és képben" című mű I. kötete megjelent. Lakott itt perzsa sah 1889. augusztus végén, aki kézzel evett és az asztal körül körbejáró kutya bundája helyett — a függönyökbe törölte a kezét. Távozása után újra kellett kárpitozni a szobát — államköltségen. 1891. július 17-én a román királyné Carmen Sylva lakott a szállóban. 1900. szeptemberében pedig Ferdinánd bolgár cár. Az Angol Királynőt mint láttuk nyugalmáért, eleganciájáért és nem utolsó sorban kitűnő szakembereiért is kedvelték. A szálló berendezése valóságos iparművészeti remeklés volt. A tömör styl-bútorokat angol mesterektől rendelték, a szépművű székeket pedig a Thonet-cég készítette. Híre volt „vörös szalonjá"-nak, és „kék szobái"-nak, ahol barokk, rokokkó, biedermaier és más stílusú bútorok voltak. A falakat mahagóni lambéria fedte és a kávéházban értékes márvány asztalokat helyeztek el. A Hild József tervezte átépítés után a földszinti elegáns étterem mellett az emeleten egy külön étterem is volt, ahol az összes ismert politikus megfordult és vacsorázott. Deák Ferenc asztaltársasága illusztris politikusokból, országgyűlési képviselőkből állt. Itt étkezett Csernátony Lajos, Bedekovics Ferenc, báró Kemény János, Podmaniczky Frigyes. Feljegyezték, hogy Deák sose vacsorázott, és hosszú vitákat folytattak a Bourbonok trónvesztéséről. Az asztalt ahol ültek Bourbon-asztalnak nevezték el. 1864-ben Bartl a szálló bérletét egy Steininger Frigyes nevű bécsi vendéglősnek adta át, aki több újítást, reformot vezetett be. Elsősorban az üzemelést és a szobák berendezését érintette Steininger reformja. Steininger 1867-ig vezette a szállót. Utána Schalek Lipót vette át a bérletet és állt 1873-ig a szálloda élén. Utóda Szlova János lett, akitől Schalek rövidesen visszavette a megbízatást. 1883-ban adja át Schalek Lipót egy Marschall nevű franciországi németnek a szálloda bérletét. Marschall igen szigorú eszközökkel irányította az éttermek munkáját, nagy vagyont gyűjtött és keményen fegyelmezte beosztottjait, valósággal a pincér sarkában volt. A vendég azonban szent volt, Monsieur Marschall előtt, aki franciás raccsolással beszélt németül. A pincérek, szakácsok ismerték már szemének minden rendülését, de szigorúságából a vendég semmit se látott. Kínosan vigyázott arra, hogy a vendég csak a gördülékeny, jól megszervezett munkát lássa és érezze. Marschall után a század végén és az 1900-as években 1916-ig Palkovits Ede irányította — egyes források szerint tulajdonosként — az Angol Királynő munkáját. Palkovits, azt megelőzően a Nemzeti Kaszinó éttermét és szállóját irányította. Míg Marschall állandó irányító jelenlétével vezette az üzletet, Palkovits a már megszerzett tekintélyt, hírnevet kamatoztatta. Már megjelenése is tekintélyparancsolóan hatott. Spanyol-szakállas, gondozott, elegáns úr volt, aki még egyszer, utoljára európai színvonalra fejleszti fel az Angol Királynőt. Munkáját, kiváló szakértelmét honorálták 1928-ban, amikor — megkésve ugyan, hiszen ekkor már az Angol Királynő szálló, mint szálloda és étterem nem létezett — kormányfőtanácsosi titulusához aranypecsétes diplomával a magyar szakácsok ..nagymesterévé" avatták. Nem 266