Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

Gyenes József: Szállodák Pesten a XIX. században

sokáig élvezte a kitüntetést. A régi stílusú vendéglősök eme egyik utolsó» mohikánja 1929. januárjában hunyt el. Emlékeiről könyvet is írt, amely méltó sikert aratott. A világháború alatt egyre kevesebb remény volt arra, hogy megfelelő tőke nélkül tovább lehessen üzemelni. A háborús gazdálkodás, az infláció a csőd szélére sodorta a bérlőt és tulajdonost egyaránt. 1916-tól kezdve sokszor meghúzták a vészharangot az épület felett. A nosztalgia, amit a pestiek, különösen az idősebb generáció érzett a szálloda iránt, újra meg újra megjelent. Palkovits 1928. évi kitüntetése ismét alkalom volt arra, hogy felelevenítsék a szálloda történetét, Rexa Dezső külön tanulmányt szentelt a szállónak, de a helytörténeti tudomány is magasra értékelte az Angol Királynő jelentőségét. A régi Pest egy emlékét, az északi rondella helyét őrizte a szálló. Nincs és nem lesz tanulmány Budapest múltjából, amelyik ne említené majd ezt a kedves, nagy múltú házat, amelyik a kortársak emlékezetében még időnkint megjelenik. Egyre kevesebb lesz azonban az élő emlékező és a hajdani fényt, eleganciát, a kitűnő éttermi ellátást csak könyvekből, újságokból ismerhetjük meg. 1940-ben lebontották a sok vihart és átépítést megért épületet. Helyén ma egy tervező intézet áll, de szomszédságában 1969. december 31-én nyitotta kapuit az új Duna Inter. Continental Szálló. Az új szálló ablakából Buda szépséges panorámáját látja a szemlélő, szebbet mint amilyet Miss Pardoe látott. Milyen kár, hogy a régi szálloda emlékét nem őrzi semmi. Megérdemelné.... Még nem késő. A Duna Inter. Continental Szálló falán szép mementó» lenne egy emléktábla a hajdani szomszédról, az „Angol Királynő"-ről. 267