Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

Gyenes József: Szállodák Pesten a XIX. században

forintot és úgy látszik a sétánnyal más célja volt. Továbbra is 3 évenkint; adta bérbe, ami a gazdálkodás és üzleti számítás szempontjából nem volt nagyon szerencsés. 1798-ban, amikor Lechner Ferenc bérli a kávéházat a Kemnitzer-ház. valahogy kiesett a szórakozási forgalomból és 1838-ig állandóan csökken a forgalma, híre is. Az 1838. évi árvíz a Kemnitzer-házat sem kíméli. A földszinti termek berendezését teljesen tönkretette az ár, jóformán minden használhatatlanná vált. Az árvíz mégis megindított egy segíteni-szépíteni akaró mozgalmat: felépíteni Pestet még szebbre mint volt. A szerencsétlenségben az volt a szerencse, hogy éppen a régi, rozoga házak dőltek össze, amelyek lebontása már napirenden volt. Nyilvánvaló volt, hogy a felépítés után valami újat, valami vonzót kell adni a közönségnek. A Pollack Mihály építette szomszédos Redout-ban fényes — ha kell 6000 személyes — estélyeket is lehet adni. Az ugyancsak közeli Magyar Király szálló is híres művészeknek, arisztokratáknak ad szállást. Nem marad el a Váczi utcai „Hétválasztó" fogadó sem. (Ma Váczi utca 9.) A Kemnitzer család mindezek ellenére újjáépíti a házat és 1839-ben egy jó szakembernek, Bartl János kávésmesternek adja bérbe. Bartl kiköltözteti az emeletről a lakókat, szállodának rendezi be a két emeletet. Bartlnak volt gyakorlata, mert nemrégen még a közeli Magyar Királyt bérelte, onnan jött át. talán a nagyobb lehetőség kedvéért. A Regélő c. újság 1839. évi szeptember 1-i számában azt olvashatjuk a megnyitásról: „Az Angol Királyné (sic!) nevet nyert hotel 1839. augusztus 26-án, esti 8 órakor 50 vto. korona bemeneti díj mellett — fényes külsőségek között nyílt meg." „A belépett meglepetve álla a kertté változtatott udvaron, hogy a virágzó oleanderek alá terített asztalokon lobogó gyertyák ugyan annyi bolygó fényekként tűntek fel, hol a Kis-híd útszára nyíló kapu alatt a Rotkirch ns. ezred hangászkara különféle operai darabokat zengedezett. Ez tehát minden kényelme s elrendezése az oly dagályos bevezetéssel kürtölt hotelnak? — fogják sokan kérdezni •— Ó nem! Menjünk fel csak a virágzó pelargóniumok, dahliákkal, s egyéb növényekkel díszített, s tündérileg világított lépcsőn az első emeletre; ott jobbra forduljunk a magyar ország színeivel ízletesen kárpitozott társalgási terembe, s miután itt a Gobbi Lajos kormánya alatt működött hangászkartól a bevezető Rákóczyindulót, Victoria keringőt s.a.t. meghallgattuk, forduljunk balra, s ha az ifjabb Coffin által legújabb ízlés szerint bútorozott, s parquettozott szobák tömkelegén átvándorolva a kerevetek, zsölleszékek, pamlag, ágy, asztalok és szekrények kényelemre pazarral készült tömérdekségét bámultuk, térjünk le a hullámzó néptömeg között az udvarra, telepedjünk valamelly asztal mellé, s vizsgáljuk meg a konyha minőségét is. Az étlapok (mellyeken mellékesen legyen mondva csak az ételosztályok u.m. leves, hús, becsinált s.a.t. voltak magyarul, de nem az értékei is; valamint a casinói vendéglőben) sokat és különfélét, többi között Victoria-fánkokat is mutattak; de a szolgálat, hihetőleg a nagy sokaság miatt, nem lehete a legkielégítőbb." A Regélő a továbbiakban minden utazónak ajánlja a szállót. A Der Spiegel zur Kunst Eleganz und Mode című budai német lap 1839 augusztus 28-i számában így ír a nyitásról. 262