Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)
Kiss Ákos: A földesúri korcsmáltatási jogok hasznosítása, vendéglátás az egykori budakörnyéki (Tinnye-Uny-Jászfalui) közbirtokosságnál
A korcsmáitatás, a földesúri jogok egyik legjövedelmezőbbje a majorsági illetőségekkel együtt az áprilisi törvények szerint ugyancsak megmaradt a nemességnek. Jellemzően a jászfalui fogadót még a legválságosabb időszakokban is javíttatták, karbantartották, 1848 májusában Paus M. ács 180 forintot vett fel ilyen munkálatokért, novemberben pedig üvegeztettek. A korcsmák a hadi események alatt is szerepet játszottak; amikor az osztrákokkal cimboráló Miskey Imre főszolgabírót közbirtokos atyafiai, a forradalmi érzésű Miskey Rudolf és Bódiz Ferenc elfogták, „egy korcsmából másba vitték", majd Esztergomban a Szerecseny fogadóba szálltak meg vele. 2 1 Az esztergomi „Magyar Király" is honvéd tisztekkel, meg hozzátartozóikkal volt tele, de sebesült tiszteket is ápoltak itt. 2 2 Még Windischgrätz hazaárulásra felhívó ellenújoncozásai is korcsmai cigányzene mellett történtek. A függetlenségi harc katonai bukása után, 1849. július 14-én, már Haynau uralma alatt ült össze újból a közbirtokosi gyűlés, amelynek egyik első ügye a jászfalui fogadó tatarozása volt. * A szabadságharc bukása után a hűbéri viszonyok alapvető változása dacára is fennmaradtak a földesúri regálé jogok. Az 1856. évi X. hó 15. napi közbirtokossági gyűlésben ismertették a Bach korszak Pest megyei főnökének döntését, amely elismerte e jogok további fennállását. A közbirtokosság erre a nem szívesen kieszközölt közigazgatási beavatkozásra azért kényszerült, mert a falu volt úrbéresei, a „paraszti község" ebben az évben e jogok sérelmére két korcsmát is nyitott. A tinnyei földesúri korcsmát 1857-ben Mayer Mihály bajnai mészáros bérelte, de albérletben adta tovább; ő évi 160 pengő forintot fizetett. 1858-ban a községnek egy külön korcsmája volt. 1857-ben (V. hó 11. gyűlésen) a jászfalui vendéglő eladását határozták el. Okul erre az épületek sokféle javításának gondja szolgált. Az árverés nem járt sikerrel, a nagymúltú csárda pedig a következő évben már összedőléssel fenyegetett. 1859-ben azonban újra bérlő kezén találjuk. Az unyi földesúri korcsmát ekkoriban maga Andrássy Mihály közbirtokos, Esztergom megye vezető személyisége, hírhedett Habsburg-párti politikus bérelte mészárszékkel együtt. A reformkorból ismert Pópa Fülöp most negyedmagával bérelte a tinnyei közbirtokosi korcsmát (1864). Ennek Bach-kori bérlője Steiner Gábor, aki 340 forint évi bért fizetett. A kóser bormérés 42 forintot hozott évente a közbirtokosságnak. A kiegyezés körüli időben került Tinnyére a morvaországi iparos Pohl Sándor (1844—1917); Nemsokkal utóbb ő bérelte a jászfalui közbirtokosi fogadót, de Pohinak Csolnokon és Leányváron is voltak korcsmái. A szívósan gazdagodó korcsmáros az úrbéri viszonyok megszűntével gyors hanyatlásnak indult közbirtokosság földjeiből is jócskán szerzett, majd maga is a közbirtokosságba került. 1893-ban már 117 hold földje és 2 hold szőlője volt. Meggazdagodását a nép körében vagyonszerző legendák kísérték; elég utalnunk itt a jászfalui fogadó említett leleteire. Tinnyén egyébként a korcsmáitatás haszna 1875-ben 600 forint volt, amely fokozatosan emelkedve 1876-ban 2240 forint 94 krajcárra nőtt. A garancsi csárda kérdése most újból előkerült. Ez a Setéth családé volt, Setéth Károly örököseitől 1872-ben váltották meg és 665 forintért javították. 1873-tól előkelő származású bérlője Szápáry Eduárd; 1876-tól 204
