Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

Kiss Ákos: A földesúri korcsmáltatási jogok hasznosítása, vendéglátás az egykori budakörnyéki (Tinnye-Uny-Jászfalui) közbirtokosságnál

kúti szerb pópa ott gyilkosságot követett el, a helyszínen is végezték ki. A betyárok a Száraz Ág forgalmára, hasznosságára különösképpen rossz hatással voltak, bár a monarchia e főfontosságú útvonalát a rendszeressé vált rablások, lopások miatt katonaság őrizte. Az út „bátorságossá tételéről" gyakorta esett szó Pest és Esztergom vármegyék közgyűlésein, amelyeken a tinnye—unyi, jászfalui közbirtokosok jelentős szerepet vittek, ugyanis mindkét megyében számos tisztségviselőt, szolgabírákat, esküdteket, még több táblabírót adtak; nemegyszer a két megye alispánja egyaránt közülük került ki. A betyárkérdés távolról sem volt olyan romantikus-rokonszenves tényező, amint azt többen jelenünkben gondolnák. Somogyi Antal szolgabíró, tinnyei—unyi közbirtokos, a századvégi haladó eszmék országos hírű korai szószólója különösen agitált Jászfalu környékének bátorságosabbá tétele érdekében. A betyármozgalom a Napoleoni időkkel oly erejű lett, hogy Jászfalut 1805. IX. 9-én „csavargó szegény legény" csoport támadta meg. Ellenük a közbirtokosság fiatalabb nemesei kaptak fegyverre, azonban a betyárok rövid időn belül ismét megjelentek, követelve, hogy hússal, borral, kenyérrel lássák el őket. Senkit sem öltek meg. de a vendéglő-fogadó közbirtokosi alkalmazottja „kelletlen és kénszerítve igen vendég szerető házigazdát szerepelt . . ." Itt később két haramiát fogtak el és ugyancsak a Száraz Ág lett színhelye betyárok egymásközötti végzetes összekapásának is, ,,a' híres Papp Jancsi ... a társa Csonka Misa által a' . . . rétségen veretett agyon".

8 A betyárok itt a fogadó feletti Kissomlyó hegy sziklás üregeibe fészkelték be magukat. A tinnyei nép máig is emlékezik rá, hogy a Száraz Ág vendégeit innen támadták meg és üzentek be Tinnyére és Unyra a földesuraságnak, hogy küldjön ki számukra ennivalót. Búvóhelyeiket a vármegye pandúrjai füstölték ki, amikor is a barlangüregeiket is felrobbantották. A betyárkodás nemcsak virtusos támadásokkal, de még nagyobb mértékű lopásokkal is együtt járt. A XVIII. században lett a gr. Zichyek birtokából a kincstáré nyugat felé a szomszédos Perbál. Itt 1774-ben az új birtokos megbízásából Hámon János Mihály építész egész sor uradalmi épületnek, többek között szép formás vendéglőnek a terveit készítette el. Ez az igen mutatós épület a kései barokk (copf) stílus célszerű, józan ízlését mutatja.

9 A Napoleoni idők háborúskodásai a vendéglők és a csárdák világát nemcsupán az átvonuló katonaság, a beszálló insurgensek révén érintették; az insurrectio kötelességei és a rendkívüli hadiadók a fogadósokat is alaposan sújtották. A korcsmák, fogadók gyakran lettek a háborús közigazgatás színhelyei; Somogyi Antal, a tinnyei közbirtokos főszolgabíró például a budai Fortuna fogadóból igazgatta most a Budakörnyéket. De a Fortunában találkoztak a közbirtokosok budai ismerőseikkel, kormányszéki, hivatalbéli személyekkel; a tinnyei közbirtokos Setéth családot vagyonából kiforgatni igyekvő ispánjuk, Csirbesz József is ebben a fogadóban folytatta megbeszéléseit Vadász György nádori titoknokkal. A győri csata után visszaözönlött nemesi felkelő had a Száraz Ag fogadót is ellepte. A Napoleoni idők a közbirtokosok terményértékesítéseit megkönnyítve, a mezőgazdasági jövedelmek fokozódtak és így regáléik nagyobb haszna érdekében enemű ingatlanaikat is gondosabban karban tartották. A Garancsi csárdát a közbirtokosságtól a század végétől fogva Setéth József bérelte; azt 1806-ban alaposan át is épittette. A korcsmáros ekkor itt Bauer 198