Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

Szántó Péter: Magyarország idegenforgalma 1815–1845 között

tf'.en volt utánanézni, hol alhatna máshol. Végül elküldött a bíróért, aki egy fegyverkovácsnál szerzett számára megfelelő szállást.

5

0 Az Alföldön már kialakult a vendéglátó helyek különleges, erre a területre jellemző formája, a csárda. Ha az ország vendéglátóhelyeit területek szerint akarjuk jellemezni, elfogadhatjuk Wilhelm Richter megállapításait; a magyvárosi fogadók minden szükségessel rendelkeznek, az ország nyugati határmentén nagyon jó. az Alföldön kevésbé, a Dél-Keleti határ mentén a legmélyebb a szint.

5

1 Az idegenforgalom tájegységek szerinti megoszlását nagyon nehéz vizsgálni. Ennek oka. hogy szervezett idegenforgalom ebben a korban még nem volt, az utazó többnyire valamilyen egyéb — utazáson, pihenésen kívüli — céllal érkezett hazánkba, s így természetesen a céljának megfelelő területet kereste fel. Mégis, az ország néhány tájegységével érdemes külön foglalkoznunk, vagy azért mert látogatottabbak voltak az átlagnál — pl. Pest és Buda — vagy mert ekkor kezdtek felfigyelni a külföldiek, s hazánk fiai jelentőségükre. Pest, korszakunkban kétségtelenül az ország gazdasági, tudományos, kulturális központjává fejlődött. Itt alakul meg a Tudományos Akadémia, a Nemzeti Casinó, a Nemzeti Múzeum stb., de itt tartják a legnagyobb vásárokat, létesülnek az első kereskedelmi intézmények. A 30-as évek elejére tehát már nagy vonzerőt gyakorolt a Magyarországon járó külföldire akár kereskedelmi, akár tudományos, kulturális célból, vagy mint átutazó vendég járt nálunk. Ide vezettek a legjobb utak, a szállásviszonyok is Pesten és Budán voltak a legjobbak. Ehhez járul a város gyönyörű panorámája, melyet Bécstől Mohácsig tartó hajóúton Anatol Demidov is megcsodált."'

2 A növekvő idegenforgalom egyik bizonyítéka; igény a városról szóló útikalauzra 1827-ben jelent meg Josef Andreas Dorf finger, Wegweiser für Fremnde und ein Heimische durch die Königl. Ung. Freistadt Pesth. (Útmutató Pest szabadkirályi városról idegenek és itthoniak részére.) A bevezetésben a szerző is említi, hogy munkájának kiadását az idegenek egyre növekedő száma tette szükségessé. Néhány évvel később Patasich Józseftől jelenik meg „Szabad Királyi Pest városának leírása". (1831, majd 1833ban németre fordítva, kibővítve kiadják újra.

5'' 1845-ben Feldmann Pesth und Ofen című műve kerül a közönség kezébe.

5'

1 Pestről szóló irodalom elég nagy. az idegenek tollából is sok leírás maradt meg. Nem lehet célunk ezek ismertetése. Idegenforgalmi szempontból rendkívül lényeges viszont, hogy — bár nem idegenforgalmi céllal — itt törekedtek először tudatosan a városkép helyes kialakítására. Már 1808-ban megalakult a Szépítményi Bizottmány, célja a város utcáinak, tereinek rendezése. 1839-ben kiadják ..Közönséges Építészeti Rendszabás, Szabad Királyi Pest városára nézve" címen azokat a rendelkezéseket, melyeknek egy része a város szépségének kialakítására és megóvására volt hivatva."''' így pl. előírja, hogy a házak építésénél a szomszéd házak magasságára is figyelemmel kell lenni. Különös jogokat biztosít az Építési Bizottmány tevékenységének. Ezek az erőfeszítések már elég korán sikerrel jártak. Ezt bizonyítja John Paget leírása Pestről, aki művében elég sokat foglalkozik ezzel a kérdéssel; „A legtöbb utca széles, mindegyik kövezett, némelyikük külön gyalogjáróval is el van látva. A házak fehér kőből épültek és általában véve szebbek, mint amikhez odahaza szokott a szemünk. A terek nagyrésze igen célszerűen épült, csak az a kár, hogy valami központi épít179