Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

Konrádyné Gálos Magda: A budavári Fortuna fogadó

tői, hűséges maradt a Fortunához és újra jelentkezik. Ajánlata igen körültekintő és nekünk is képet ad a vendéglátóipar fejlődéséről. Mérlegeli azt a tényt, hogy a forgalom súlypontja egyre jobban Pestre csúszott át. A hegyen épült Fortuna nagyobb fellendülést már nem remélhet. Akinek Pesten van dolga, az az ottani, sokkal pompásabb szállókat választja, de még akit ügyei inkább Budára szólítanak, az is a jobb fekvésű Tabánban választ szállást. Ezért ne fordítson a Tanács 7500 forintot helyreállításra, mert ha ilyen sokat költenek is a Fortunára, magasabb bért nem fizethet. Tegyenek korszerűvé 12 szobát, az éttermet és kávéházat és ő 6 évre felajánl, negyedévenként előre fizetendő évi 750 forint bért, biztosítékul pedig többezer forintot érő fundus instructusát. Buda város tanácsa Lutter ajánlatát reálisnak tartotta és ennek szellemében intézkedett: a Fortunát csak részben, de „a korszellemnek és jó ízlésnek megfelelően" állították helyre, majd neki bérbe adták/*

7 (A fennmaradó egyik emeleti részen a kincstár tábornoki lakást létesített.) Az üzletmenet még így sem elég élénk. 1844ben Lutter az árendából 200 forint elengedését kéri. Indokai: az országgyűlések miatt a felek Pozsonyba utaznak, akinek pedig Budán van dolga, az sem a várban száll meg, hanem inkább a jobbfekvésű, Hajóhíd melletti fogadóban. A kávéház forgalmán pedig meglátszik, hogy a várban több asszony kapott kávémérési jogot. A Tanács úgy találja, hogy ilyen körülmények között a fogadó fenntartása nem fizetődik ki és az ingatlant a fogadósi és kávémérési joggal együtt 18 000 forintért áruba bocsátja/*

8 Vevő azonban nem jelentkezett, így a bérleti forma megmaradt, Lutter megtartotta 1849-ig szóló bérletét/'

9 A szabadságharc idején az említett tábornoki szálláson Hentzi tábornok lakott és a Fortuna éttermében étkezett.

5

0 A Budát ostromló honvédsereg tudta ezt és úgy hitték, hogy az osztrák várőrség tisztjei a Fortuna vendéglőben szoktak mulatozni, ezért többször megcélozták a Fortunát. Egy jól irányított ágyúgolyó be is csapott az épület egyik udvari falába.

51 Ezt az ágyúgolyót ma is láthatjuk a Vendéglátóipari Múzeum udvarában, bár nem az eredeti becsapódási helyén, mert az egyik átépítés alkalmával átfalazták. A szabadságharc után több bérlő váltotta egymást, közülük a legjelentősebb Pesoldt (a Tigris volt tulajdonosa).

5

2 Üjból felvirágoztatni a Fortunát azonban nem sikerült. Haeufler és Feldmann útmutatója is a két legjobb budai fogadók egyikének jelöli meg, de előbbi megjegyzi, hogy a pesti Angol Királynő vagy Európa szállóval nem versenyezhet és hogy az utasforgalom az ifjú Pest felé áramlik.

5

3 Széchenyi Lánchídjának megnyitása óta a Pest és Buda közötti közlekedés nehézséget nem okoz, Buda nincs elzárva a lüktető élettől. De látjuk, hogy a fiatal ragyogó Pest vonzerejével az öreg város a versenyt nem tudja felvenni, fényes szállóival pedig különösen nem. A Fortuna csillaga lefelé hanyatlik. Már az abszolútizmus korának elején sok nehézséggel küzdött a fogadó, az akkori utazási nehézségek miatt megcsappant az utasforgalom, a kávéház látogatottsága pedig a budai polgárok besúgástól félő visszahúzódása miatt. Amikor pedig a politikai nyomás már némileg enyhült, a pesti szállodásipar rohamos fejlődése és az öreg fogadó egyre több hiányossága siettetik „összezsugorodását", majd megszűnését. A házban már az ötvenes évek óta a Kimnach féle rajziskolának is szorítottak néhány helyiséget. (Erre a célra Kimnach Lajos kisebb átalakításokat is végzett.)

5'* 10 126