Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

Konrádyné Gálos Magda: A budavári Fortuna fogadó

1865-ben folyt le az utolsó árverés a bérletért, Lux Károly ajánlatát túllicitálja a régi bérlő, Fischle Frigyes, és így ismét vele köt a Tanács szerződést. Ebben a szerződésben kikötötték, hogyha a városnak az épületre előbb lenne szüksége, azt félévi felmondással birtokába visszaveszi. A szerződésből kitűnik, hogy a fogadóban még mindig 9 utcai és 6 udvari szoba áll a vendégek rendelkezésére. Az istállókban 44 ló számára van hely,

5

5 ami a vasúti és gőzhajóközlekedés fellendülésével már részben felesleges. A szobákat nem tudják kiadni. Csak a kávéház forgalma megfelelő. A város gazdasági bizottmánya élve a szerződésben fenntartott joggal, 1868-ban értesítette Fischlet, hogy a fogadót nem hagyja tovább birtokában, novemberre felmondott neki. Ezzel megszűnt a nagymultú Fortuna fogadó. A kávéházat meghagyta a Tanács. Sigmond Frigyes új pályázó ellenében, Fischle, a forgadó régi bérlője kapta meg a hozzátartozó háromszobás lakással együtt a kávéházat és vezette azt tovább.

5

6 A városi főmérnök elkészítette a tervet „a város tulajdonát képező előbb szállodaként alkalmazott Fortuna épületnek lakhelyiségekre leendő átidomítására".

5

7 A Tanács pedig újságokban tette közzé az épület helyiségeiért az árverést.

5

8 Átalakítás után Fischle kávéházán és lakásán kívül következőképpen használták fel az épületet: helyet kapott a polgármesteri szállás [lakta ebben az esztendőben Házmán Ferenc polgármester], Máltás Hugó rajztanár természetbeni lakása, az emeleten változatlanul megmaradt a tábornoki szállás, végül az Egyetemi Nyomda bérelt több helyiséget. 1869 júniusában Fischle meghalt és özvegye „Kern Ferenc úrnak, aki már Pesten is a legjobb hírt vívta ki magának, a kávéházi és bérleti jogokat átadta és a beruházásokat eladta". Kern Ferenc leltár szerint átvette a berendezést. A leltárból következtethetünk a kávéház utolsó korszakának életére. A két teremben összesen 18 asztal, 61 szék volt, 1 biliárdasztal működött, a játékszekrényben 2 sakk, néhány dominójáték és 14 újságráma foglalt helyet.

5

9 A berendezés messze elmaradt a régi szép idők gazdagságától. A kávéház utolsó okmánya az 1871-es bérletmegújítás.

6

0 1872. május 29-én Buda város tanácsa az egész épületet bérbeadta a budai királyi törvényszéknek és felhatalmazta, hogy a még fennálló bérleteket szüntesse meg.

6

1 Ezzel megszűnt a Fortuna kávéház is. Az épület további sorsa változatos. 1872-ben Máltás Hugó építette át a törvényszék céljaira és a nyugati szárny déli felére emeletet húzott, függőfolyosókkal,

6

2 1875. december 15-től „a törvényszék bűnfenyítő osztálya" vette át az épületet és ekkor épült az emelet magasságában a fedett függőfolyosó („sóhajok hídja"), amely a Fortuna közön át a Fortuna utca 2-vel összekötötte és azon át vezették át a rabokat, hogy a nyílt utcán ne kelljen velük közlekedni. A Fortuna börtönt megtöltik a férfi és női foglyok, gyilkosok, zsebmetszők, betörők és hamisbankó-készítők.

6

3 Fortuna istenaszszony neve nem sok szerencsét hoz sorsukra. Az újságokban izgalmas cikkek jelennek meg a rabok múltjáról, viselt dolgaikról, a börtönben folytatott titkos levelezésükről.

6

4 Azután ismét változik az épület rendeltetése: pénzügyminisztériumi hivatalok költöznek be, majd a közigazgatási bíróság veszi birtokába. A Fortuna kávéház neve az 1910-es években ismét felbukkant. Poéták és diákok üldögéltek és vitatkoztak a porcelángombos bőrkanapékon ülve 10 127