Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

Konrádyné Gálos Magda: A budavári Fortuna fogadó

haladékot kérvényezett. A következő évben 150 forint hátralékának elengedését kérte. Indokai közül a legsúlyosabb a kolerajárvány miatt teljesen megbénult forgalom. Ezt belátva, 100 forintot el is engedtek neki. 1834-ben az árenda egyharmadának elengedését és az előrefizetési kötelezettség feloldását kérte: előre nem látott, rendkívüli körülmények miatt. Ezúttal a Tanács nem méltányolta érveit, sőt figyelmeztette, tegyen eleget kötelezettségeinek.

4

2 Tarault sokat küszködött, nehézségei azonban csak átmenetiek voltak. A fogadó és konyhája népszerű maradt, sok hazai és külföldi neves vendége volt. A Honművész az átutazó londoni török követ, Nuri Effendi budai tartózkodásáról szóló cikkében a Fortunáról is ír. Kilenc négylovas kocsin érkeztek a fogadóba a követ és 32 főnyi kísérete. „Ebédjeket rendesen délelőtt 9—10 óra között, vacsorájokat estve 7 órakor tartják. Csak saját szakácsuk által főzött étkeket ettek, kivévén kávét, csemegéket s egyéb italokat, mellyek közt a borokat, névszerint, ménesit, malagánt, s pezsgő sampányit is megkóstolták."

4

3 A Fortunában tehát könynyen elhelyeztek 32, bizonyára igényes személyt. Az istálló férőhelyei sem szűkösek, 36 ló és 9 hintó mellett a megszokott, rendszeres forgalmat jelentő vendégek lovai is elfértek. A konyhára nézve nem jelent lebecsülést, hogy saját szakácsukkal főzettek a törökök, hiszen a követ azt minden állomáshelyére magával szokta vinni. Viszont jó csemegéi és kávéja lehetett a Fortunának, ha az ezekben elkényezteti török vendégeknek megfeleltek. Tarault gondos gazda. Ismételten ad be jegyzéket a fogadóban szükséges javításokról a Tanácsnak. Szerepel ezekben a listákban a háztető, padló, ajtók, ablakok, zárak. Rácsokat is kér az utcai ablakokra [amit már bérlete elején megígértek], 1837-ben a Tanács elismeri kérése jogosságát és a javításokat az istállók feletti tetőzet megújításával kezdik, ennek terve „Plann des Dachstuhls über die Stallungen im Gasthaus zur Fortuna" meg is maradt.

4

4 Lehettek hiányosságok is, de Munkácsy János, a Rajzolatok szerkesztőjének cikke valószínűleg rosszindulatú volt és túlzott is, amikor 1838. február 4-én a fogadóról írt: Budára táncmulatságra felruccanók vettek ki szobát a Fortunában. A cikk szerint a szobákat nem fűtötték, a reggeli rossz volt, Tarault pedig sokat számított föl „olly két lyukért melylyet Newyorkban csibeketrecnek is rosszalnának". A fogadóbeli állapotok ennyire rosszak nem lehettek, Tarault idejében. A magas színvonalat vendégeinek válogatott sora bizonyítja. A fenti eset előtt néhány hónappal például Ferdinánd főherceg szállt itt meg kíséretével.

4

5 Nem valószínű, hogy az udvarmesteri hivatal gyenge helyet választott volna szállásául, amikor már olyan sok kiváló fogadó működött Pest-Budán. Ami pedig Munkácsy személyét illeti, Vörösmarty Mihály, akkor máitekintélyes költő, egyik cikkében így jellemzi: „Munkácsy csupán hamis vádakkal véli magát fentarthatni, neki minden szabad és semmi sem lehetetlen .. ,"

4

6 Tarault tovább szorgalmazta a fogadó helyreállítását így azután a város hivatalosan felveteti a teljes megújításhoz szükséges munkákat. 1838ban Kimnach Alajos nyújt be árajánlatot az összes kőfaragó- és kőművesmunkákra, 1839. augusztusában pedig hatoldalas lista készül az összes elképzelhető javításokról. Tarault azonban már nem bírja energiával mindezt és szent Mihály napkor nem kívánja a bérletet megújítani. A régi, (megelőző) bérlő, Lutter Márton, aki kilenc évvel ezelőtt elesett a bérlet10 125