Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)
Konrádyné Gálos Magda: A budavári Fortuna fogadó
sére alkalmas ingatlant (előbb a Káptalan, majd az Egyetem tulajdonában volt házat.) 1 2 Az építkezésre az előkészületeket meg is teszik. Hammon Mihály kőművesmester árajánlatából pontos képet kapunk az épülő új fogadó arányairól: A felső traktuson 8 szoba, az alsón 4 szoba készült és egy nagy étterem (mai múzeumi nagyterem). A kávéház: kávézó, és biliárdteremből áll (a hozzátartozó kávékonyhával és mellékhelyiségekkel). Az istállóban pedig, (ami az adott időben olyan fontos) 50 lovat lehet majd elhelyezni. Ezek az adatok bizonyítják, hogy milyen jelentős nagy fogadó lett a Fortuna. A kőművesmunka árát (anyaggal együtt) 4879 forintban jelöli meg az ajánlat. Niedermayer Ferenc ácsmester árajánlata egészíti ki a fentit. Az ács-, asztalos-, kőfaragó-, üveges-, lakatosmunka összesen 1300 forintot tesz ki. 1 3 Még júniusban elküldi a Magisztrátus az épület tervrajzát is a Helytartótanácsnak, majd azt kéri következő írásában, hogy „a nyilvános fogadó céljára átengedett ház (amely azelőtt a tiszteletreméltó esztergomi káptalané volt, legutóbb pedig a királyi egyetemé) becsértékét méltányosan állapítsák meg". Közben a Helytartótanács sürgeti is az építkezést, hiszen az utazóközönségnek mielőbb szüksége lenne a fogadóra. 14 A sürgetésnek volt is foganatja, mert már 1784. szeptember 1-én, amikor az épület egy része már majdnem készen állt, jóváhagyásra terjeszti föl Buda város Tanácsa az első bérlővel kötött szerződést, melynek főbb pontjai: Bellián János bérlőnek amíg a fogadó a „jelenlegi állapotban" van, 200 forintot kell fizetnie. De ha az építkezés befejeződött (a város a fogadó berendezésére is kötelezte magát: a szobákba faágy, asztal, székek kerülnek, a söntésbe asztalok, padok stb.), és minden teljesen készen áll, az egész A helytartótanács leirata a Fortuna ház adás-vétele ügyében 119