Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

Konrádyné Gálos Magda: A budavári Fortuna fogadó

házért, a kávéházzal együtt negyedévenként előre fizetendő 950 forintban állapították meg a bérleti díjat. A 3. pontban kikötötte a tanács, hogy a tokajin, somlain, ménesin és sopronin kívül csak budai bort szabad mérni. 4. Megállapították az adózás feltételeit, végül: 5. A bérlőt minden okozott kár javítására kötelezték, hogy a város ugyanolyan állapotban kapja vissza a fogadót, ahogy kiadta, ezért a bérlő egész vagyonával jótáll.

1

5 Az ingatlan véglegesen október 4-én ment át a város tulajdonába, árát 14 756 forint 12 1/2 krajcárban állapította meg a Helytartótanács.

1

0 Az építkezést befejezték, a fogadót megnyitották. Belliánék azonban úgy látszik, nem találták meg számításukat, mert a fenti szerződésre már 1785. július 8-án rávezették a záradékot: A bérletet Bellián János és felesége Bellián Teréz átadják Burgmann Mátyás polgári kereskedőnek és feleségének Burgmann Erzsébetnek, akik a szerződésben foglaltak teljesítésére kötelezik magukat.

1

7 Burgmannék bérlete 1787-ben lejárt. A bérletet megosztották, a kávéházat Lessner Jakab cukrászmester és kávéfőző, a fogadót pedig Witlmann György kapta bérbe. Lessner szerződéséből megtudjuk, hogy a kávéház két nagy, biliárddal felszerelt, és 2 kis szobából állt, konyha, kamra, fáskamra és pince tartozott még hozzá. A városi tanács azonban nem volt a bérlőkkel megelégedve. A vendéglőben jobb kiszolgálást és nagyobb tisztaságot igényelt. Lessner pedig nemcsak rendetlenül fizette a bért, hanem 500 forinttal hátralékban is maradt. Anyagi viszonyait sem találták megfelelőnek és elegendő szavatosságnak a kávéház felvirágoztatására. Ez pedig fontos lett volna, mert az újonnan épülő Kaszinó és a két ugyanekkor létesített, magánkézben levő kávéház, nagy konkurrenciát jelentett,

1

8 így hát bérleteiket a város nem újította meg. A következő években ismét egyazon kézbe került és maradt a fogadó és a kávéház. A kilencvenes években Budán tartott országgyűlések ideje a fogadó fénykora. Gvadányi is leírja: ,,A Fortuna a Budai várban egy nagy vendégfogadó, amelyben szép kávéház vagyon", ahol sokat „piliárdoztak".

1

9 A Várban vidám élet folyt, esténként kellemes muzsika szólt a kávéházak előtt, különböző rendű és rangú emberek tömege sétált, a szép hölgyek pedig pompás nemzeti viseletben vonultak fel.

2

0 A Fortuna vendégeinek nagyrésze a főrangúak közül került ki. De az is megesett, hogy szélhámos furakodott az itt lakók közé. A bécsi Magyar Kurir színes riportja egy ilyen esetet ír le ... „Egy báró Vallstetter nevű Bécsi fi jött ide, ki a Nassau Regementyében hadnagy lévén, rossz magaviseletéért Consilium Abeundit kapott, Budára jővén Székely Huszár Kapitánynak adta ki magát, de itt kisült, hogy soha a Székely Huszárok Regementyébe nem volt" ... A Fortuna szállóban Szapáry József grófé mellett volt szobája. Míg a gróf a palatinus tiszteletére a Városmajorban rendezett „illuminációra" ment, ő „koltsai lévén, megnyitotta a Gróf szobáját és 580 Forintokat Bankó tczédulákban magához vett", Szapáry másik szomszédja, Babocsay báró azonban meglátta a gyertyavilágot, benézett a kulcslyukon, leleplezte a tolvajt, aki azután elnyerte méltó büntetését.

2

1 Egy ilyen eset persze nem rontotta el a Fortuna kitűnő hírnevét. Külföldi világjárók közül is sok vendége volt, néhányan meg is örökítették útleírásukban, Robert Townson 1790-ben szállt itt meg. Leírja később könyvében, hogy szobája (előszobával) 5 forintba került és hogy másfél forintért kitűnő és igen bőséges ebédet kapott a Fortunában. Érdekes még az a 120