Minárovics János: Gőzfecskendők a magyar tűzoltóságoknál (Budapest, 2004)
lírására 11 perc 45 másodperc alatt felfutották. Sugara 1.50 m szívómélységből táplálva 8 légkör gőznyomás mellett 160 fordulatnál és a légkazánban mért 6 légkörnyomással 24 mmes lövőkéjű sugárcsőnél -mérsékelt szél ellenében- 55.75 m-re hatolt (szélirányban a sugártáv 65 m volt). Két 20 mm-es lövőkével szél ellen 45.5, szélirányban pedig 55 méter volt a sugártáv. Ezután szívási próbát (8.5 m mélységből 15 mm-es lövőkével 35 m sugártávot mértek), majd vízszállító próbát tartottak, aminél percenként 1000 liter vizet szállított a 8 e PMlLYEN VOLT MAGA A GŐZFECSKENDŐ? Sajnos csak képről ismerjük, mert ez sem maradt ránk, de tudjuk, hogy I alakú vastartóból készült "alvázra" volt felépítve a csillogó-villogó csodálatos masina. Alvázát négy rugózott kerék tartotta. Az így kialakított kocsinak a hátsó tengelye előtt nyert felfüggesztést az álló gőzkazán. E mögött a fűtő részére egy vaslemez hidat képeztek ki, amelyen egy víztartó (a kézi tápszivattyúhoz) és egy fűtőanyagláda is helyet kapott. A kazán 127 vörösréz forrcsővel készült. Fűtőfelületük 2.5, a kazánfalé 6.2 négyzetmétert tett ki. A főkazán hossza 1.075, átmérője 0.75 m, lemezvastagsága 13 mm volt. A kúpos alakú tűzszekrény 0.98 m magas, felső átmérője 0.65, alsó átmérője 0.91 m. Két rostéllyal rendelkezett: az egyik az állandó fűtést, a másik a menetközben történő fűtést tette lehetővé, zárható és nyitható volt. A kazán szerelvényeihez tartozott három próbacsap, egy töltő-, egy leeresztő- és kifúvócsap, egy gőzsíp, két vízállásmutató, két rugós mérlegű biztosítószelep és két gőznyomást mutató feszmérő. A kürtő léghuzamszabályozóját a léghuzam növelésére csavarrudas tolószerkezet segítségével lehetett megnyújtani. A kazán vízzel történő táplálására szolgált a kocsi hátulján a bal oldalon elhelyezett kézi tápszivattyú és injector (sugárszivattyú), továbbá a két gőzhenger közötti -magával a géppel meghaj-tott- tápszivattyú. Ez a vizet a szivattyúműnek vagy a szívó, vagy a nyomó teréből vehette, de az előmelegítés után (elhasznált gőzzel fűtötték a kocsikeret alatt elhelyezett élő-melegítőt) már, mint forró víz jutott a kazánba. Az injector részére külön levehető víztartó volt az előkocsi hátulján elhelyezve. A kocsi gőzkazán előtti, platónak kiképzett, részén nyert beépítést az egy darabból álló vízszintes fekvésű gőzgép. Ennek két 140 mm átmérőjű hengere felett nyert elhelyezést a "beeresztő szelep". Az acél gőzdugattyúk fémgyűrűkkel voltak ellátva. A platóra került a szivattyú is, amelyet a gőzgéphez két villás acélrúddal kap-csoltak hozzá (ezek egyúttal a hajtómű tengelyének alapját és ágyát képezték). A tengely csapágyai három kulisszában mozogtak, ezekből kettő a gőz és vízdugattyúk összekötésére és hajtására szolgált, míg a köztük lévő harmadik a tápszivattyú dugattyúját mozgatta. A tengelyre egy -eredetileg egyenletesebb járást biztosítani hívatott- kisebb lendkerék volt felékelve, de ez csak az önsúlyt növelte, mert a gép járására és működésére lényegesebb befolyást nem gyakorolt. A mozgó részeknek önműködő olajozása volt. A bronz szivattyúgép két 100 mm átmérőjű
