Minárovics János: Gőzfecskendők a magyar tűzoltóságoknál (Budapest, 2004)

hengert és nyolc szelepcsapot foglalt magába. A szivattyútest felső részén a nyomólégkazán magasodott. Mellette a jobb oldalon a víznyomást mutató feszmérő, a baloldalon a szívótérel összekötött légúrmérő nyert elhelyezést. A szivattyútest mindkét oldalán a nyomócsőből egy-egy tolózárral elzárható nyomócső nyúlt ki, a szívó-cső a kocsi elején az ülés lábdeszkája alá kanyarodott, a rajta lévő szívólégkazán az ülés közepére szorult. A tetején lévő csappal elzárható töltőnyíláson át a szívótömlők és a szivattyú vízzel volt feltölthető akkor, ha a vízszívás kezdetben nagyobb mélységből történt. A szivattyú kettős működésű, a 200 mm lökethosszal bírt hengerek végeinél egy szívó és egy nyomószelepkúp volt beépítve. Ezek mindegyikében 6. tehát összesen 48 darab középen leszorított gumitárcsa volt. A szelepcsapok csavaros kengyelzárukkal gyorsan és könnyen kivehetők, illetve visszatehetők voltak. A szivattyú közelében a gép jobb oldalán- volt a redukciós szelep, ami lehetővé tette, hogy a felszívott víz egyrésze a nyomótérből újra a szívótérbe kerüljön s ezáltal egy kis sugár is működtethető legyen a gépről, sőt mindkét nyomónyílás lezárása esetén is a gép folytonos mozgásban volt tartható. A vaslemez tető egyben a nyomótömlők elhelyzésére is szolgált, ezért kosárszerű kiképzést kapott. Ezen volt jobb és baloldalt egyegy sugárcső. Az ülés alatt 2 db osztó, középen a szűrőkosár kapott helyet. A szívótömlők a kocsi két oldalán párosával feküdtek tartóikban. Maga a kocsi kerékfékkel, rugózárakkal, kerékékekkel és négy lámpával volt felszerelve. Az átvett gépet 1893. szeptember 21-én állították szolgálatba. Kezelését kiképzett "gépész" látta el. (Még 1881-ben rendszeresítettek két gépészi állást a fővárosi hivatásos tűzoltóság kebelében. Ok 540 forint fizetést, plusz 36 forint csizmapénzt, és természetbeni egyenruha juttatást kaptak. Állandó szolgálatot láttak el, csak minden 14 nap után voltak felváltva 24 órát szabadok. Létszámukat 1908-ban eggyel emelték s attól kezdve 3 napi szolgálat után kaptak két szabadnapot.) A gépészek számára kiadott utasítás mindössze három pontba foglalta össze az üzembe állított gőzfecskendő melletti feladatukat. Ezek szerint arra kellett ügyelniök, hogy: a. / a gép folyamatosan és egyenletesen működjön, b. / hogy a tápszivattyú fel ne mondja a szolgálatot, c. / hogy a kazánban állandóan egyenlő legyen a gőzfeszély. Magát a gőzfecskendőt a vezénylőn kívül egy gépész, egy csővezető, négy szerelő és két segédszám szerelte meg, hasonlóan, mint a kéziműködtetésű mozdonyfecskendőt. A gépész sajátos szerepet töltött be, parancsra a tüzelőálláshoz ment, alágyújtott, a tápszivattyút felszerelte, a biztonsági szelepek rugóit meghúzta, a csapokat és a vízállásmutatót megpróbálta, a gépet megolajozta, s ha a gőzfeszély a 4 1/2 légkört elérte, a gőzsippal egy hosszú jelt adott. Időközben a többiek megszerelték a sugarat és a szívóoldalt és a csővezető a gépész által adott figyelmeztető jel után "vizet" kért. mire a gépész egy újabb hosszú sípjel után a gépet megindította. "Víz állj!"ra a gépész két hosszú sípjellel felelt, és a gép működését beszüntette. Visszaszereléskor a biztonsági szelepek rugóit meglazította, majd a gépet rendbe tette.