Minárovics János: Gőzfecskendők a magyar tűzoltóságoknál (Budapest, 2004)

szerelve. Mindegyik gőzhengerhez egy szivattyú tartozott, melynek rúdja forgattyú táska által közvetlen összeköttetésben állott a gőzdugattyú rúdjával. A gőzhengerek átmérője 125 mm., a löket hossza 150 mm. volt s a gőzváltást egyszerű tolattyú végezte, a tápláló szivatytyú a két gőzhenger között nyert elhelyezést. A fecskendő szivattyúi úgy vannak szerkesztve, hogy azok szívás tekintetében, bár félhatásúak. mégis folytonosan hajtsanak vizet a szélkazánba... A szívó és nyomó csatornák igen tágasak s általában véve a gépnek minden részlete kifogástalanul van szerkesztve..." Az esztergomi tűzoltófőparancsnoknak arra is volt gondja, hogy a Kisduna több pontján olyan szilárd alapokra fektetett alkalmas lejárókat készítsenek, hogy a gépet oda felállíthassák s azzal a legalacsonyabb vízállás mellett is, a vizet felszívathassák. Egy példa tűznél történő beavatkozásukra: 1890. augusztus 1-én Párkányban 3 ház égett, melyek a tűzoltó egylet megjelenésekor már lángba borítva voltak. " A tűz Oszlik Ignácnak 12.000 Ft-ra biztosított fakereskedését a legsúlyosabban fenyegette s csak az esztergomi tűzoltók buzgólkodásának és hatalmas eszközének köszönhető, hogy ezen fa és deszkakereskedés végelpusztulástól megmentve lett." írja Beliczay Gyula történeti munkájában. Tőle tudjuk meg azt is, hogy melyek voltak a gőzszivattyú leltárba vett tartozékai: "4 szívótömlő, 1 szűrő rézből, 1 fonyott kosár, 2 sugárcső, 5 sugárcsap, 3 lámpa, 4 kerékkötő fa, 1 vaskalapács, 1 csavarhúzó, 11 különböző csavarkulcs, 3 különböző nagykulcs, 2 olajozó kanna, 2 önolajozó, 1 szénlapát vasból,, 1 szénvonó, 1 tűzpiszkáló, 2 vízmutató üvegcső. 2 üllő-bőrpárna, 40 méter mézgázott tömlő. 2 p. csavarral". Mindezek becsértékét 4000 Ft-ban adták meg. WALSER LEGÚJABB SZERKEZETŰ GŐZFECSKENDŐI A magyar országos tűzoltó szövetség Sopronban 1891. évi augusztus hó 1417-én tartott X. közgyűlésével kapcsolatban rendezett tűzoltószer-kiállítás katalógusa szerint Walser Ferenc Budapestről kiállított egy gőzfecskendöt. Szűkszavú ismertetése mindössze ennyit tartalmaz: " Egy drb. gőzfecskendő, legújabb szerkezet, kizárólag vidéki városok használatára. Ft. 3000." Ebből az adatból nem tűnik ki, hogy milyen gőzfecskendőről szól, de más forrásokból kiderült, hogy egy hordozható "Konstantinápoly" elnevezésű gőzfecskendő volt a kiállított példány. Az előzmények Törökországba vezetnek. Az 1890. évi nagy tűzvész után ott a túzoltószerek korszerűsítésére került sor és a szükséges szereket gróf Széchenyi Ödön basa, török császári altábornagy és a császári testőr-tűzoltó ezredek főparancsnoka javaslatára Magyarországról, Walser Ferenc gyárából szerezték be. A tűzoltószerek terveit a gróf készítette. Ezek között van az a hordozható és szétszerelhető gőzszivattyú is, amelyet négy keréken kézerővel -gyalogosan- is vontathattak. Két főrészből, a gőzkazánból és a géprészből állt. A Sopronban kiadott Ünnepi lapok (1891 augusztus 14-17) első számában részletes ismertetést közölt a kiállított szerről. E szerint: " A kazán két kettős tengelyen