Minárovics János: Gőzfecskendők a magyar tűzoltóságoknál (Budapest, 2004)

lóg a kocsiszerkezeteo létesített és elzáró vaspánttal lecsukott tengelyágyakban. Elől és hátul 2-2 vashoronnyal bír, melyekbe a hordrudak beilleszthetők, ha t. i. a kazánt emberi erő által kívánjuk szállítani. Alján három földcsavar van azon célból, hogy ferde talajon vízszintesen legyen felállítható. A kazánból kivezető gőzcsövek csavarokkal bírnak, úgy, hogy szétcsavarhatok, illetve a gőzgéptől elválaszthatók. A kazán maga 72 liter vizet igényel első megtöltésre, két vízállásmutatóval, Westinghous-féle injector tápszivattyúval és 127 ferdén futó forrcsővel, futófelülete átlag 8 négyszögméter lehet, próbacsap nincs rajta, a kazán próbánál hidegen 15 atmosphaera nyomásnak lett alávetve. A géprész a kocsin 4 peczekre szerelve nyugszik, elől és hátul a hordrudak számára ugyancsak két-két horonnyal bír. míg az egyenetlen talajon való vízszintes felállítását 6 földcsavar teszi lehetővé. Hogy pedig a kazánnal egy vízszintben álljon, a kazán alján elhelyezett két peczekre szuratik s így azzal egy összefüggő egészet képez. Ha pedig a talaj annyira egyenetlen, hogy a két rész egy vízszintbe nem hozható, akkor a kazánt a gőzgéppel összekötő gőzcsövek két ága közé kis kautsuktömlők illeszthetők be, a mikor is a gép a kazántól távolabb is állhat." A gép hosszában fekvő két vízszintes henger 105 mm átmérőjű és 150 mm lökethosszú volt. A szivattyú kettős működésű, 95 mm hengerátmérővel és 150 mm-es lökethosszal bírt. Dugattyúi fémtömítésűek. gumiszelepei csavaros fedelű szelepházban voltak. A nyomónyílások a kocsi két oldalán manométerrel felszerelve a szívónyílás elől nyert elhelyezést. A két légüst között egy kulccsal nyitható redukciós szelep arra szolgált, hogy a gép akkor is járhasson, ha a csővezetőnek vízre nincs szüksége pl. tömlőhosszabbítás alatt, amennyiben a nyomócsövet a szívócsővel kötötte össze és a vizet a nyomócsőből újból a szívócsőbe eresztette vissza. A kazán táplálására a szivattyúval együttesen működött két önműködő tápszivattyú szolgált. A szivattyú 150-200 fordulatra (vagyis percenként) 600-800 liter vizet szállított. A fővárosi tűzoltóság gyakorlóterén 1891. június 24-én a fővárosi hivatásos túzoltótisztikar valamint Follmann Alajos szövetségi elnök és Bárány N. Ernő önkéntes túzoltófőparancsnok jelenlétében megtartott próba alkalmával a kocsin működő gép a következő eredményeket szolgáltatta: " A kazánba petróleummal leöntött puhafa segélyével tűz gyújtatván a füstnek a kürtőből való első kiszállásától számítva, 12 perc alatt 2 atmoszféra, 17 perc alatt 5 atm. és 17 1/2 perc alatt 6 atm. gőzfeszély éretett el. A szívómélység a próba folyamán állandóan 2 mtr volt." Az elért sugártávok közül kiemeljük a 24 mm-es lövőkével 2 darab 15 méteres nyomótömlőn át 8 1/2 atm. gőznyomásnál nyert eredményt, ami 43 méter volt. A gőzfecskendőhöz tartozott egy szénkocsi is. amelyen az emberek által hordozható széntartályokat szállították. Ez a kocsi két részből állt, egy hat üléses előkocsiból és egy kétkerekű kocsiból, aminek középső részét négy, hátrafelé kihúzható vasláda képezte. Ezek alatt egy vaslemezből képzett kosár volt két összerakható kád számára, felettük, pedig oszlopokon egy kötélfonásos tömlőkosár, oldalt, pedig dugólétrák voltak. A vasládák rudakkal két ember által voltak hordhatók és egyenként 2 mázsa szenet fogadtak magukba.