Minárovics János: A nagy elődök A Magyar Országos Tűzoltó Szövetség elnökei és vezető férfijai, 1871-1945 (Budapest, 2002)
A tizenötödik (Egri nagygyűlés 1902. augusztus 14-17.) alkalmával megválasztandó elnök személyére nézve a szövetség gróf Cziráky Béla volt elnök tanácsát kérte ki, aki gróf Széchenyi Imrét ajánlotta, ám ő az elnöki tisztet csak addig lett volna hajlandó elvállalni, amíg testvérét, Viktor grófot a katonai szolgálat alól felmentik A szövetség 1910. január 30-án üdvözlő iratot intézett gróf Cziráky Bélához, őfelsége Hofmarschalljához, aki azt megköszönvén így írt: „... Fogadják köszönetét az öreg bajtársnak, ki ha testileg rokkant is, de dobogó szívében soha sem lesz az, ki érdekkel és örömmel ne fordítaná figyelmét lelkes fiatal bajtársainak munkássága felé, melyet a legnemesebb célú ügy érdekében kifejtenek." Akkor még nem tudták, hogy ez volt közte és a szövetség között az utolsó levélváltás. Alig egy év múlva váratlanul érte a halál: „Az aranygyapjas rend egyik vitéze, Őfelségének valóságos belső titkos tanácsosa, főudvarnagy, Cziráky Béla gróf, 1911 márc. 21-én, 59 éves korában, Bécsben elhalálozott. " Holttestét Sopron vármegyébe szállították, hogy a kenyéri családi sírboltba helyezzék örök nyugalomra. Dr. KÉK LAJOS alelnök 1893-1896, szövetségi elnök 1896-1904 Dr. Kék Lajos köz- és váltóügyvéd az apatini önkéntes tűzoltóság tagjai sorába 1884. április 4-én lépett be és kevéssel a fiumei nagygyűlés előtt (1887) választották főparancsnokukká. Akkor 33 éves volt. A szövetségi elnökök sorában ő volt az első, aki nem főúri családból került e díszes állásra. Apja József főherceg alcsúti uradalmának egyszerű alkalmazottja volt. A daliás termetű tűzoltó főparancsnokot az 1892-ben lezajlott országos követválasztások alkalmával az apatini kerület országgyűlési képviselőjévé választották meg nemzeti párti programmal. Akkor már tagja volt az országos tűzoltó-szövetség központi választmányának. A soproni nagygyűlés (1891. augusztus 14-16.) után, az alapszabály módosítás véget kiküldött bizottság nevében Dr Kék Lajos az 1893. március 25-i központi választmányi ülésen mutatta be az új alapszabály-tervezetet, mely hívatva lett volna meghatározni azt, hogy a szövetség: „1.lehetőleg kis apparátussal, de eredményesen működjön, 2. az autonom jogkörök érintése nélkül a széthúzó elemeket egyesítse, a kormánnyal hozza létre a kívánatos kapcsolatot, 3 .a szövetségjogkörét tágabbá tegye". A fokozott ügyforgalomból származó munka három tényező között oszlott volna meg: 1. elnökség, 2. igazgató-választmány és 3. nagygyűlés. „Az elnökség állana elnökből, alelnökből, 6 előadóból, titkárból és pénztárosból. Az igazgató-választmány: az elnökségből, a kormány kiküldöttjéből, vármegyei szövetségek kiküldöttjeiből, vármegyei és járási felügyelőkből, öt tagú felügyelő bizottságból. A nagygyűlés a felsoroltakon kívül a tagtestületek meghatalmazottaiból". Az elnökség havonta tartott volna egy vagy több ülést, az igazgató választmány évente egy rendes közgyűlést, a nagygyűlés pedig minden harmadik évben ülésezett volna. Azt a munkát, amit eddig az elnökség végzett, 6 előadó látta volna el s az igazgató-választmány lépett volna a központi-választmány helyébe. A bemutatott tervezetet a központi választmány elvben elfogadta és kisebb módosításokkal (mint pl. 6 helyett 10 előadó) a szabadkai nagygyűlés elé terjesztette, amely azt 1893 augusztus 14-én letárgyalta, elfogadta s jóváhagyásra felterjesztette a belügyminisztériumba. Dr. Kék Lajos a képviselőházban is felszólalt 1892. április 27-én s rámutatván a szövetség megvalósítandó nagy céljaira és a célok megvalósítását gátló körülményekre, a szövetség évi államsegélyének felemelését kérte. (A belügyminiszter a segély eredeti 2000 forintban való meghagyását javasolta, így dr. Kék felszólalásának látható eredménye nem lett.)
