Minárovics János: A nagy elődök A Magyar Országos Tűzoltó Szövetség elnökei és vezető férfijai, 1871-1945 (Budapest, 2002)

Amikor a szövetség működésével sokan nem voltak megelégedve és helyébe a tűzoltótisztek országos egyesületének megszervezését kívánták, a támadásokra dr. Kék Lajos válaszolt, védelmébe vette a szövetséget és rámutatott arra, hogy az eredménytelenségnek nem a szövetség az oka, hanem azt másokban kell keresni. Későbbi cikkében arra mutatott rá, hogy a szövetség megalkotta az egységes gyakorlati szabályzatot, dűlőre vitte az egységes csavarpár kérdését, felállította a szövetségi irodát, megállapította annak ügyrendjét, elkészítette az alapszabály-tervezetet, az egységes rangjelzési szabályzatot, rendez tűzoltószer-kiállításokat és tűzoltó-versenyeket, összeállította a tűzoltó statisztikát, tehát lehet mondani, hogy a maga részéről, amit csak lehetett, megtett. 1896-ban, a milleniumi nagygyűlésen, amit alelnökként ő nyitott meg, választották elnökké, miután előbb 1893-tól - a szabadkai közgyűlés óta - mint alelnök vezette a szövetség ügyeit. Bizonyította, hogy az elnökséggel járó erkölcsi függés és az ebből adódó kötelességek átérzése, tudata - a demokratának is biztosíthatnak tekintélyt. Öt az élet nevelte, mely gyakran jobb iskolamester a legderekabb pedagógusnál. Munkabíró és a nemesebb eszmékért lelkesedő ember volt, tudott dolgozni: hatni, alkotni. Egyéni, szép tulajdonságainál fogva lett előbb országgyűlési képviselő, majd az Országos Tűzoltó Szövetség "elnöke. E minőségében először a szövetség XIV. nagygyűlésén Brassóban 1899. augusztus 12-15. napjain szerepelt. Ott a segélyzőszövetségi tisztújító közgyűlés elnökké dr. Kék Lajost választotta meg és az országos szövetség nagygyűlésén (augusztus 15-én) a tisztikar élére elnöknek ugyancsak őt választották. Apatinban 1902. június 1-én kelt lemondó levelében megemlíti, hogy „... 1884 évi április 4-tól fogva a mai napig szolgálatomat szövetségünk kebelében mint tűzoltóbajtárs s különösen pedig 16 éven át egyfolytában mint az elnökség tagja csekély tehetség és képesség, de annál több jóakarat, ügybuzgóság és lelkesedéssel igyekeztem betölteni. Azon alkotások, melyekben ezen itt hivatkozott idő alatt én is igyekeztem részemet kivenni, vájjon szövetségünk s intézményünk felvirágoztatására fognak-e szolgálni, csak évtizedek tanúskodhatnak, de hogy mindnyájunkat az önzetlen jóakarat vezetett munkálkodásunkban, ezzel az Ítélkező bíró bizonyára ma is tisztában van..." Miután lemondását visszavonni nem akarta, azt a szövetség kénytelen volt elfogadni. Helyének betöltése az egri nagygyűlés feladatát képezte. Eletének 59-ik évében, 1909-ben ragadta el a halál (szervi szívbaja 8 évvel előbb támadta meg s ez késztetette őt a szövetség elnöki állásáról való lemondására is). GROF SZÉCHENYI VIKTOR szövetségi elnök 1902-1931, örökös tiszteletbeli elnök 1931-tól Egerben -1902 augusztus 14-17-én került megrendezésre a XV. tűzoltó nagygyűlés, aminek harmadik napján - Rösch Frigyes korelnök vezetésével - zajlott le a tisztújítás. Elnökké a nagygyűlés általános lelkesedéssel Széchenyi Viktor grófot (1871-1945) választotta meg, aki ezután 28 éven át viselte ezt a tisztet. Ő volt a második Széchenyi (az első, gróf Széchenyi Ödön volt) aki a szövetség elnöki posztjára került. Gróf Széchenyi Viktor, akár csak nagynevű elődje- Pozsonyban született. Atyja a monarchia követe volt Koppenhágában, anyja gróf Hoyos Mária. A katonai pályára készült, szolgált a 7. közös huszárezredben, majd a lovastestőrségnél. Az első világháborúban 13 hónapot töltött a harctéren mint százados. A katonaságtól leszerelve vállalta el a sárszentmihályi önkéntes tűzoltóság parancsnoki teendőit. Elnökké történt megválasztásakor többek között a következőket mondta: „... miután eddig közpályán nem szerepelvén az elnökségre sem szerezhettem érdemeket s ezért ezt oly előlegnek tartom, melyet a jövőben kell kiérdemelnem... Tudom, hogy ez a díszes állás fontos kötelességeket ró rám és őszintén megvallva, bizonyos fokig félve nézek a jövő elé s Ígérni csak egyet merek, hogy jóakaratban, ügybuzgalomban nem lesz hiány nálam, igérem, hogy teljes erővel fogom szolgálni ügyüket, mely egyszersmind a nemzet ügye. Belátom és méltányolom a tűzoltásügy teljes horderejét, mert van-e fontosabb