Dr. Váry Lászlóné - Minárovics János: Szent Flórián a tűzoltók patrónusa (Budapest 1988)

Azt, hogy a fővárosi tűzoltóságnál hogyan zajlott le egy Flórián-napi ünnepség követni tudjuk egy 1947-es tudósítás alapján. A tűzoltó legénység a központi laktanya udvarán - az akkori időjárásnak megfelelően „Jass-kabátban" (háromnegyedesjász-kabát, köpenyféleség) sorakozott fel. A Himnusz elhangzása után Teasdale Ottó tűzoltó vezérőrnagy, budapesti parancsnok üdvözölte az ünnepélyen megjelent Kővágó József polgármestert, majd Lázár Miklós a budapesti kéményseprők ipartestületének elnöke méltatta a tűzoltóság és a kéményseprők eredményes közös munkáját. A díszszázad elvonulását a tűzoltószerek felvonulása követte. Délben a Krisztina-városi templomban ünnepi szentmise volt, melyet ebéd követett, ahol a megjutalmazottak és nagyszámú kéményseprő és tűzoltó vezető is megjelent. A Flórián-napi rendezvények végletének tekinthetjük azt a műsorral egybekötött táncmulatságot, ami pl. a Roessemann és Harmattá gép és csőgyár üzemi hatósága 1947-ben a Flórián-nap előestélyén rendezett. Ugyanennek a gyári tűzoltóságnak a parancsnoka, Csermák Pál tűzoltó százados a Tűzoltók Lapjában „Flórián legendája" című cikkében arra buzdítja a tűzoltókat: „...gyújtsatok...mécsest a nagy vértanú szobra vagy képe elé..."Majd így ír: „ Mi nem keressük, hogy ki az aki bajbajutott, zsidó-e vagy keresztény, hogy milyen elvet vall, mi csak egyet ismerünk: az irgalmasságot, az embert, akit meg kell menteni..." Az állami tűzoltóság 1948-ban történt megalakítása után Szent Flórián tisztelete kezdetben háttérbe szorult, majd megszűnt. Napjainkban, amikor a tűzoltóság nálunk is sokkal gyakrabban vonul ki segítségnyújtásra és tűzoltásra, fontos annak a felismerése, hogy mi is Szent Flórián történetének a magva: Készenlét a segítésre! Ő az a példakép, akinek életében a mások megsegítése döntő szerepet játszott. Kívánatos, hogy korunkban se lankadjon a segítési készség és azok, akik Szent Flórián égisze alatt segítenek, benne továbbra is példaképüket lássák.