Tűzoltó Múzeum évkönyve 9. 2008 (Budapest, 2008)
Galambos Éva: HOGYHA A TŰZ ÉHES, SZOMJAS!
kai ellentétben azért biztos voltak olyanok is, akik éppenséggel arra törekedtek, hogy szó se lehessen éjszakai nyugalomról.../ Ki tudja, hogy alakulhatott ki Privigye vidékiek körében az a szokás, hogy hétfőn és olyan napokon nem adnak ki tüzet, amikor vásárra készülődnek, mert szerencsétlenség érné őket, más napokon ugyanis adnak, de hamu nélkül, mivel a kiadott hamuval meg lehetne rontani a tehenet. Bizonyos körülményekből, jelekből, véletlenül előállott eseményekből meg lehet állapítani a tüzesetek bekövetkezését, ezt tartja a babona és így sok esetben lehetne is ellene védekezni, ha a babona igazat mondana. Némelyik hiedelem nem is igazán érthető, például, hogy amely falu vagy amely ház felett gólya repül el, ott nemsokára tűz lesz, hiszen akkor Magyarország minden falujában majdnem minden nap fordulna elő tűzeset, míg a gólyák itt vannak. Más hit szerint csak akkor lesz a faluban tűz, ha a gólyák a templom körül röpködnek, vagy ha fehér gólya száll a házra. Az állatok amúgy is kedvelt „babonateremtő 1 ' alanyok voltak. A bagolyról szintén azt tartották, hogy amelyik csűrre leszáll, az hamarosan le fog égni.. Meglőni is veszélyes a baglyot, mivel ez a tettük tűzveszélyt vonna maguk után. / Szegény baglyok védelmében ez a babona tarthatná magát napjainkban is... / A tyúkkal, jércével kapcsolatosan is alakultak ki babonák. Ha a tyúk kis tojást tojik, azt nem szabad felhasználni, mert kigyúl a ház. Vagy... Ha a tyúk elkezd kukorékolni, azonnal vágják le a fejét és dobják át a háztetőn, a testének többi részét pedig ássák el, mert ellenkező esetben vagy meghal valaki a házban, vagy tűz fog kiütni. Ha a jérce kukorékol, tűz lesz, ezt megelőzendő a nyakát azonnal el kell vágni. Megint másutt, Bács megyében a vörös tyúk kukorékolása tüzet, a feketéé pedig gyászt jelentett. / Rossz rágondolni, egy keveréktyúk milyen őrült károkat okozhatott.../ Mindezek a babonák azonban igen csenevészek azonban ahhoz képest, hogy miféle babonák tapadtak szerencsétlen kutyákhoz. Szinte bármiféle „tevékenységűkhez" kapcsolódott valamilyen hiedelem. Ha vonít, akkor tűz lesz: mondhatjuk, hogy ez szinte az egész országban elterjedt. Abban viszont már nem tudtak megegyezni, merre is állt a kutya orra a tűz kitörése előtt. Mivel egyik helyen azt tartják, hogy lefelé, pár faluval arrébb, hogy felfelé mutatott az orra, ezért lett a baj. Ha mindehhez még a farkát is behúzta, ne adj isten még a háztetőt is megugatta, az olyan biztos előjele volt a tűz kitörésének, hogy talán azonnal elkezdték a házat oltani, még mielőtt tényleg meggyulladt volna. Hasonló biztonsággal állították, hogyha a kutya a tűzhely körül kapar, az közeli tűzkárt jelent. Tüzet jósoltak akkor is, ha a kutya farakásra, háztetőre ment, vagy ha valakinek az udvarán idegen kutya szaladt át. Még mindig az állatokkal kapcsolatosak a következő babonák is, amelyeknek úgy tűnik se szeri, se száma. A fecskéhez - valószínűleg hasznos volta miatt -, fűzött jóslások kezdetben csak mint fenyegetések jelentkeztek, hogy senki e madarakat ne bántsa, hogy az emberek, főleg a gyermekek zaklatásától megmeneküljenek. Az emberek a kisközségekben a tűzvésztől féltek a legjobban, ezért a
