Tűzoltó Múzeum évkönyve 9. 2008 (Budapest, 2008)

Minárovics János: A KISMOTORFECSKENDŐGYÁRTÁS TÖRTÉNETE

Szilvay Kornél - a szárazoltás feltalálója - már 1936-ban megalkotta első kísérleti példányát az u.n. „Egyetemes tüzoltófecskendő"-nek. A centrifugál fecskendő és az azt meghajtó belsőégésű motor egy aluminium úszószerkezetbe került beépítésre, miáltal az egész berendezés a kiaknázandó vízforrás felszínére helyezhető. A centrifugál szivattyú a víz felszíne alá merül, a víz ezért szívás nélkül, közvetlenül ömlik a munkatérbe, ahonnan azt a búvárszivattyúk mintájára csak nyomni kell. A motor vízhűtéses, a hűtés a fecskendőből nyeri a vizet s a hűtőcsatornákban állandóan van víz, hogy a motor szárazon történő járatásakor túlságosan fel ne melegedjék. Azért, hogy a kipufogógázok a motort le ne fullasztják, a szükséges friss levegőt azon a csövön vezették le a felszínről, ami egyúttal az egész berendezésnek a kútba eresztésére szolgált. A kísérleti darab előállítása kb. 3000 pengőbe került. A fecskendő szállítására különleges szerkezetű targonca is készült ami a kútba való leeresztést is megkönnyítette csörlő és nyúlvány segítségével. Csakhamar 100, 200 és 400 l/p teljesítményűek is készültek légoltalmi célra. 1939. november 20-án a gyártó, az Első Magyar Gazdasági Gépgyár, Rákospalotán mutatta be a hívatásos tűzoltóságnak mind a három típust. A feltaláló maga ismertette „bója" fecskendőit. Kiemelte, hogy azok a vízforrás felületén úsznak, így folyóvízre, tóra, kút vizére egyaránt helyezhetők. Nincs szívóoldaluk, nincs náluk szükség szívótömlőkre, ugyanakkor a 8 méternél mélyebb kutak vizét hasznosíthatják tűzoltásra. Szilvay fecskendője sokkal hamarabb adott sugarat mint a más rendszerűek, mert nem kellett légteleníteni. Légoltalmi szempontból a mindössze 48 cm átmérőjű 100 1/p-es fecskendőt találták a kisebb községek tűzoltóságai részére a legalkalmasabbnak, mert azt 2-3 ember megszerelhette. A 400ast csak a nagyobb és képzettebb tűzoltóságoknak ajánlották. Végül a Vadásztöltény-Gyutacs és Fémárúgyár Rt (Bp. VI. Váci út 19.) gyártotta az EMAG-Szilvay AOS- jelű hátonhordozható tűzifecskendőket. Ennél 3,5 lóerős, egyhengeres (153 köbcentis) átfolyóvízhűtéses benzinmotor hajtotta meg a kétlépcsős EMAG gyártmányú turbina szivattyút, aminek 6 att. nyomásnál kb 100 l/p volt a teljesítménye. Rehák Tamás „Egységes motorfecskendő és a korszerű fejlődés újabb irányai" című cikkében (Tűzrendészeti Közlöny 1938 márc.l.) azt írta, hogy: „A hazai kismotorfecskendő építés terén új irányt jelent... a Szilvay rendszerű úszó, vagy bója kismotor fecskendő, amelynek kiforrott alakját általános érdeklődés várja..." Egy év múlva jelent meg az első hirdetés a Tűzrendészeti közlönyben a 400as ábrájával. Az áprilisi számban a Dunára szereltet reklámozták, májusban pedig már a targoncás kivitelűt mutatták be, decemberben viszont a hátonhordozhatót ajánlották. Az úszószivattyúk végül is bekerültek a tűzoltóságok szertáraiba, ám nem váltak közkedvelt és megbecsült szerekké s csakhamar kikerültek a használatból. Mi volt ennek az oka? Nyilvánvalóan az, hogy nemcsak előnyei, hanem hátrányai is voltak. A kipuffogó gázok a motor üzemét - kútból történő szívatásnál - megbéníthatták. Ez ellen két féle védekezési mód volt: a.) a kipuffogógázokat tömlőn át a szabadba vezették. Ebben az esetben a tömlőben előálló fojtó ha-