Tűzoltó Múzeum évkönyve 9. 2008 (Budapest, 2008)
Minárovics János: A KISMOTORFECSKENDŐGYÁRTÁS TÖRTÉNETE
kart, ami azután az 1950-es évek közepéig megtartotta helyét a kismotorfecskendőkön. Esetenként húzószalagot is alkalmaztak az indításhoz. A következő 193l-es esztendő eredménye: a kétütemű kéthengeres motorokkal ellátott fecskendők légtelenítéséhez teljes átszerkesztéssel- alkalmazhatóvá tették a gázsugárlégtelenítőt. Már nem az elégett kipufogógázokat, hanem a szivattyúoldali motorhenger el nem égett gázait hasznosították légtelenítésre. Légtelenítéskor a henger kompresszorként dolgozott, miközben a másik henger normális kétütemben járt. A gázsugárlégtelenítő bekapcsolásakor a kompresszorként dolgozó henger gyújtóáramát önműködően kikapcsolta, majd a légtelenítés befejeztével bekapcsolta. Ezzel a módszerrel 8.5 m geodetikus szívómélység esetén még biztosítani lehetett a vízfelvételt. A négy és kétütemű motorok hűtéseként 1925 óta kötelezően az indirekt rendszert írták elő, azaz a szállított vizet direkt nem volt szabad a motor hűtőköpenyébe vezetni a hűtővízköpeny és a csővezetékek elszennyeződésének megelőzése céljából. Csaknem valamennyi cég az ellenáramú eljárást alkalmazta, aminél a nyomóvizet az az első szivattyúfokozatból külön hűtővíztartályba épített csőkígyón keresztül vezették. Mások a szivattyú köré helyezett hűtővízköpenyes megoldást választották. 1928-ban megengedték a közvetlen hűtést, mivel a kétüteműeknek egyszerű és nagy hűtővízterei nem annyira érzékenyek a szennyeződésekre, ám a légtelenítés idejére - a károk elkerülése érdekében - egy kb 5 literes segédhűtőt biztosítottak. Erre példát már 1925-ben az angol Leyland-fecskendő szolgáltatott. A vízhűtéses motoroknak néhány hiányossága továbbra is megmaradt (a hűtővíz külön súlya, a fagyveszély, a bonyolult hűtőberendezés), amik figyelmes ápolást és karbantartást igényeltek és éppen az önkéntes és vidéki tűzoltóságoknál, akik számára végső soron ezt a felszerelést kifejlesztették. Léghűtéses rendszer Már 1923-ban a Flader cég kísérletezett léghűtéses BMW-motorkerékpármotor kismotor fecskendő meghajtására történő alkalmazásával. A Flader és a Koebe egy-egy 400 1/p-es kismotorfecskendőt dobott a piacra újonnan kifejlesztett 15 lóerős kéthengeres kétütemű J LO motorral. Ez a motor hosszú időn át az egyetlen maradt a kismotor fecskendőknél ami használhatónak bizonyult. A Magirus 1931-től a „Goliath I" hordozható fecskendőt 80 m elemőmagasság esetén 400 l/p teljesítményével sok éven át a legjobb eredménnyel gyártotta és szállította. Az első 800-asok Az 1936. évi DIN FEN 560 előszabvánnyal új kötelező irányelv jelent meg a hordozható motorfecskendők gyártására és átvételére. Ebben csak a 400-as és a 800-as szerepel, s a 600-ast típuskorlátozás miatt kihagyták. A légierő szükségletére egységesített 800 liter/perc teljesítményű kismotorfecskendőt (TKS 8) alkot-