Tűzoltó Múzeum évkönyve 9. 2008 (Budapest, 2008)
Dr. Hadnagy Imre József: A TŰZ GYULLADÁSÁNAK ELTÁVOZTATÁSA
a tűzzel kapcsolatos egyes elemei sajnos néhány emberi kultúrában a legmodernebb időkig megmaradtak. Azt nehéz egész pontosan meghatározni, hogy a tűz elleni védekezés, és fellépés rendjét rögzítő első írásos anyagok mikor jelentek meg. A legrégebbi korokban a tűz elleni védekezésre vonatkozó ismeretanyagot az emberek szóbeli közlés útján adták át az egymást követő generációknak, de a legcélszerűbbnek tartott és a közösségek által elfogadott gyakorlati teendők megtanítására is gondot fordítottak. Nagy valószínűséggel a tűz megszüntetését - legkorábban - a tűzhelyre dobott földdel, homokkal, vagy víz locsolásával végezték, az utóbbihoz vízzel teli tároló eszközöket tartottak a tűz közelében. Az embert szolgáló tűz ily módon történő eloltása a közösség minden tagjának kötelessége, de az ártó tűz elleni védekezés, és fellépés ugyancsak mindenkinek az ügye, ezek az első és legfontosabb szabályok. A tűz már az ősember élettevékenységét is némiképpen komfortosabbá tette, erre bizonyítékok az ősi települési helyeken talált leletek. A tűz fokozatosan az emberi élettevékenység fontos elemévé vált, vagy másképpen fogalmazva az életminőség javításában és az emberi kultúra fejlődésében egyre inkább meghatározó szerepet kapott tudatos használata. A régi korokból származó leletek egyértelművé teszik, hogy a tűzrakásnál elődeink igen óvatosan jártak el, a tűz helyét kövekkel, illetve nem éghető anyaggal kerítették körbe, vagy éppen egy olyan mélyedés vagy gödör volt a tűzhely, amely nagy valószínűséggel nem lehetett az ártó tűz bölcsője. A tűz egyre tudatosabb használatának bizonyítékai az égetett edények készítése, a munkaeszközök és fegyverek fém részeinek öntése, kovácsolása. Az emberek természetes szálláshelyeit - a barlangokat - az életmód-váltás (sok esetben az évszakok változásához, vagy a jobb megélhetést biztosító területek kereséséhez kötődő vándorlás, stb.) miatt felváltják a mesterséges létesítmények (sátrak, vagy nádból, sásból egyéb könnyen kezelhető anyagokból készült építmények), ami a tűz elleni védekezés, és a tűz körüli eljárási rend változását is indukálja. A legelemibb szabályok: a szálláshelyek egymástól tisztes távolságban való építése, tűzőrök kijelölése. Összegezve. A távolságtartást, idegenkedést a tűztől legkorábban az ösztönök vezérlik, ennek legegyszerűbb megnyilvánulása a menekülés, később a tűz barátságos oldalának megismerése az embert egyre tudatosabb cselekvésre készteti akként, hogy „jóindulatú szolgáltatását" saját céljai érdekében mindjobban igénybe vegye. Az ártó tűz megelőzése, az ellene való fellépés, pusztításának elkerülése közüggyé, a közösségek életének fontos részévé válik, ennek elemi módja a tűzhely körültekintő létesítése. A pusztító tűz elleni védekezés és fellépés legegyszerűbb anyagai, eszközei, módszerei az emberi közösségekben egyre nagyobb szerepet kapnak, így a „már használni nem kívánt" tűz letakarása homokkal, földdel, vízzel való lelocsolása, ehhez vízzel telt edények készenlétben tartása, stb. Az ártó tűz elleni közös fellépés - a korabeli tűzvédelem - mindenki feladata lett. A szálláshelyek könnyen éghető anyagokból való építése egy új tűzvédelmi eljárási rend
