Tűzoltó Múzeum évkönyve 9. 2008 (Budapest, 2008)

Minárovics János: A KISMOTORFECSKENDŐGYÁRTÁS TÖRTÉNETE

Minárovics János A KISMOTORFECSKENDŐGYÁRTÁS TÖRTÉNETE A különböző kézimüködtetésű fecskendőket - a kocsi, mozdony, targonca fecskendőket - 1920-tól kezdve előbb fokozatosan, majd egyre gyorsuló ütemben kiszorította a tűzoltói gyakorlatból a kismotor fecskendő. A tűzoltók kismotorfecskendőnek nevezik azokat a fecskendőket, amiknél a meghajtómotor és a szivattyú közös aljazatra - hordozóállványra - van szerelve. Fő jellemzőjük az egyszerű, könnyű, megbízható szerkezet s az, hogy kézben történő szállításukhoz 2-6 fő elegendő. Hazai féleségeik és gyártásuk történetébe történő bepillantás előtt vizsgáljuk meg kialakulásuk történetét. Ismeretes, hogy a tűzoltósági gyakorlatban a benzinmotorok csak az 1900-as évek elején kezdtek elterjedni, mivel működtetésük eleinte meglehetősen megbízhatatlan volt. Hamarosan azonban bebizonyosodott a gőzgépekkel szembeni azon nagy előnyük, hogy náluk nem volt szükség előfütésre, s főleg a gőzkazán elmaradásával szerkezetük lényegesen könnyebb lett. Az első benzinmotorok alacsony fordulaton jártak és külön áttétel nélkül közvetlenül összekapcsolhatók voltak az ugyancsak alacsony fordulaton működtethető dugattyús szivattyúkkal. Később, amikor a gyorsfordulatú motorok kerültek előtérbe, már csak fogaskerék áttétellel lehetett a dugattyús szivattyút ezekkel összekapcsolni s ezért a körforgós és centrifugál szivattyúk - amik közvetlenül kapcsolhatók a motor tengelyére- terjedtek el. A gyorsjáratú motoros fecskendők teljesítményének növelése a szivattyúk súlyát lényegesen csökkenthették, miáltal kétkerekű targoncán könnyen szállítható, illetve kézben hordozhatókká váltak. Gyors elterjedésükhöz az is hozzájárult, hogy üzembentartásukhoz csupán egy gépkezelő szükséges. A német tűzoltószergyártás történetének alapos ismerője Wolfgang Hornung „Góliát a tűzördög ellen" (Goliath gegen Feuerteufel) című munkájában (közölte a Deutsches Feuerwehr Museum, Fulda, Mittelaungsblatt 1993) felvázolta a hordozható motorfecskendők németországbeli - 1923-tól az 1940-es évek végéig történt - fejlődéstörténetét. Szerinte a tűzoltóság motorizálásának alapkövét a stuttgarti Gottlieb Daimler és Heinrich Kurtz rakták le 1888-ban, amikor a hannoveri 13. Német Tűzoltókongresszuson bemutatták tűzoltófecskendőjüket. Ez a masina volt az első gyorsjáratú benzinmotorral működtetett tűzoltófecskendő. Hajtómotorja benzinnel és petróleummal egyaránt működtethető volt. Egyszerű, négykerekű kocsiszerkezetre építették. A négyütemű „Ottó motor" feltalálásával és továbbfejlesztésével (1862-1877) olyan új hajtómű került kialakításra, amely a fecskendők hajtására is alkalmasnak bizonyult. A német tűzoltószeripar kezdetben mégis inkább tartózkodóan viselkedett a benzinmotorokkal szemben, de nemsokára felismerte az új értékesi lehető-